A nőstények miért nem akarnak szexelni?

Az állatoknál, néhány kivételtől eltekintve (mint delfin, csimpánz) nem akaráson múlik a dolog, nincs benne örömszerzés, simán hajtja őket az ösztön. Ez pl az emlősöknél, ahol a nőstények csak bizonyos időszakonként igazán termékenyek, ugyanúgy bennük is erős. Tüzelési időszakban a nőstények is aktívan keresik a párzás lehetőségét. Ellenben például a csirkéknél, ahol igen gyakori a tojástermelés, a tojónak nem igazán van szüksége hasonló párzási ösztönökre. Épp elég, ha a kakasban megvan, és az minél gyakrabban megugorja a tyúkokat.

Egyébként ez sem univerzális a madarakra nézve, rengeteg fajnak megvan a konkrét fészkelési időszaka, és olyankor a tojókban is felerősödik a párkerési, fészekrakó ösztön. Csak ugye ez náluk kimerül a hím kiválasztásában, aztán a tojásrakásban, azok kiköltésében. A megtermékenyítés része már a hímeken múlik.

"Elképzelhető hogy az emberekre is hasonló szabályok érvényesek?"

Nem igazán. Az embereknél a legtöbb esetben már pont hogy tudatos örömszerzés a fő cél (férfinél, nőnél is), a gyermeknemzés jóval ritkább.

Az evolúció nagyon bölcsen így alakította ki.

1. A nő hordja ki a magzatot, ő szüli meg, valamint ő szoptatja, eteti, gondozza és a gyermeknevelés hosszú távú terheinek és kockázatainak nagyobb része is rá hárul. Ezért a nőbe az van evolúciósan "beleprogramozva", hogy találjon egy olyan férfit, aki amellett, hogy életrevaló utódokat képes nemzeni, hajlandó mellette maradni egy hosszú távú párkapcsolatban, valamint hosszú távon hajlandó és képes legyen minél több segítséget, védelmet és anyagi biztonságot nyújtani a nő és a közös utódok számára.

2. Ezzel szemben a férfi többféle szaporodási stratégiát követhet:

2.1. Az egyik stratégia az, hogy monogám párkapcsolatban él egy nővel és részt vállal az utódnevelés terheiből és kockázataiból, vagyis eleget tesz az 1. pontban vázolt női elvárásoknak.

2.2. De azzal is jól járhat, ha minél több nőt minél többször megtermékenyít, mert ebben az esetben sok utódja lesz, vagyis evolúciós értelemben sikeres lesz, még akkor is, ha a megtermékenyítés után lelép és a nőre hárítja a gyermek kihordásával, gondozásával és nevelésével járó terheket és kockázatokat.

Szerintem ezért lehet az, hogy a férfi minél többször közösülne, míg a nő válogat a férfiak között, lehetőleg hosszú távra tervez, biztonságra vágyik és többnyire ennek rendeli alá a szexuális aktivitását.

Mielőtt félreértés lenne: a #9. választ az emberi faj szaporodási stratégiáiról írtam. Az állatok esetében szinte fajonként változó a szexuális magatartás és a szaporodási stratégia, attól függően, hogy az adott faj milyen természeti környezetben létezik, van-e utódgondozás stb.

Ami a baromfiudvart illeti, a klasszikus vicc szerint a hetyke kiskakas kinézi magának a legjobb jércikét és persze mindjárt próbálkozik. A jércike elszalad, a kiskakas pedig usgyi, utána. A jérce nem hagyja magát és már a második kört futják a baromfiudvarban, amikor egy öreg tyúk odaszól neki: "Ne fuss a kiskakas elől, te bolond, inkább hagy magad megpitélni, az neked is jól fog esni!" Mire a jérce: "Én is tudom, de futok még egy kört, nehogy k_rvának nézzen!"