A tudomány mely véletleneket utálja a legjobban?

Akkor sok gyereke van vagy nagyon régen született:)

A tudomány nem mutat érzelmeket, max érdekesnek tarthat összefüggéseket.

Én természettudományos szakon végeztem, és ugye voltak ezek a titkos órák amikről nem is lenne szabad beszélnem. Volt ugye a világösszeesküvés kurzus meg a hogyan ne gyógyítsuk meg a rákot (pedig mindenki tudja hogy a citromos hagyma a megoldás). És persze voltak kisebb kurzusok is, köztük a mely véletleneket kell utálni című. De részleteket nem árulhatok el, csak ha bemutattad a titkos kézfogást.

(Ha holnaptól nem jelentkezem, akkor elvitt a Titkos Tudományos Rendősrség.)

Mióta az okság törvénye uralkodik (ami szerint minden történésnek oka van, ok nélkül nem történik semmi, azaz nincs okozat), a tudomány inden véletlent egyformán utál, mint lehetetlent.

.

A 'véletlen' ugyanolyan hivatkozási alap, mint a 'volna'

Egyik sem volt, nincs és nem is lesz, tehát nincs is mi utálni.

> Például: egy híres ember születési éve osztva 13-mal maradékul annyit ad, amennyi éppen a gyermekeinek száma.

Itt jön az, hogy egy mérés nem mérés. Ha száz, pláne ha ezer híres embert veszek, akkor nem lesz nagyobb valószínűséggel a gyerekek száma azonos a születési évének a 13-mal való osztása utáni maradékával, mintha a híres emberekhez szimplán csak random számot rendelnék 0 és 12 között.

De van az, amikor a minták száma korlátozott. Pl. ott van az, amit ma lehetne Kepler nulladik törvényének is nevezni. Kepler az akkor ismert hat bolygó pályáját vizsgálva azt találta, hogy a bolygók naptól való távolsága pont olyan, mintha egymásba ágyazott platóni testek határoznák meg ezeket a távolságokat. Lásd: [link]

Mint kiderült ez az összefüggés nem is pontos, és nem törvény, csak egy esetlegesség. De hogy Kepler ezen összefüggését végérvényesen elvessük – addig sem állt erős lábakon, mert nem volt visszavezethető reprodukálható mechanikai összefüggésekre –, fel kellett fedezni újabb bolygókat, illetve meg kellett ismerni más csillagrendszereket is.

~ ~ ~

Kellemetlenebb tud lenni, mikor két vizsgált jelenség között valóban van korreláció, nagyobb mintán ellenőrizve ugyanúgy fennáll a korreláció, csak éppen az ok-okozati viszonyt tévesztjük el.

Pl. vizsgálták, hogy a vörösbor fogyasztása mennyire egészséges. Azt találták, hogy aki naponta csak 1 dl vörösbort fogyaszt az él a legtovább, az a legegészségesebb. Csak utána következnek azok, akik egyáltalán nem fogyasztanak alkoholt, és nyilván utánuk jönnek azok, akik rendszeresen, de nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztanak. Mivel a korreláció makacsul fennáll, így könnyen lehet arra a következtetésre jutni, hogy akkor az ilyen csekély mértékű alkoholfogyasztás nemhogy káros, de még jótékony is tud lenni az egészségre…

Csak később kezdték pedzegetni, hogy ez nem biztos, hogy helyes a következtetés. És valahol ez logikus is, ha már valakinek eszébe jut. Mert aki naponta csak 1 dl bort iszik, az nyilván nem az alkoholnak a nyugtató, tudatmódosító hatása miatt fogyasztja a bort, hanem az ízéért, számára ez nem tudatmódosító szer, hanem gasztronómiai élmény. Aki így fogyasztja a bort, az könnyen lehet, hogy más téren is kifinomultabb gasztronómiai élményeket keres, változatosabban táplálkozik, pl. többet fogyaszt halat, zöldségeket, gyümölcsöket, kevesebb vörös húst fogyaszt stb. stb.

Tehát ha Józsi bácsinak az asszony megtiltotta, hogy igyon, de Józsi bácsi a kutatási eredményt lobogtatva ráveszi az asszonyt, hogy had igyon meg legalább egy deci bort esténként, akkor Józsi bácsi nem fog egészségesebb lenni, ha közben ugyanúgy eszi a hurkát, a rántott húst, a szalonnát, töpörtyűt, pörköltet és gulyáslevest.

A korreláció nem csak ok-okozati kapcsolatban áll fenn, lehet közös okozat is. Jelen példánál nem a mértékletes vörösbor fogyasztás okozza a jó egészségi állapotot, hanem a változatos étrend és a gasztronómiai érzék következménye a jó egészséget is, meg a mértékletes vörösbor fogyasztást is.

Olyan kutatásnál, aminek a tárgya túl komplex ahhoz, hogy a komplett hatásmechanizmust feltárjuk, és valóban csak korrelációkat tudunk vizsgálni, ott tud fejvakarást okozni, hogy az egymással korreláló tényezők között valójában milyen kapcsolat is van.

Nekem laborban vannak véletlen hibák, amik állandóan ottvannak, ott zsizsegnek a háttérben. Ezeket jól lehet kezelni, mert addíg optimáljuk a rendszert, amíg ez a háttér jelentéktelenné válik, illetve csak olyan tartományban mondunk véleményt, ahol a háttér jelentéktelen.

Sajnos van egy más eredetű hiba is, ami hatalmas kiugró eltéréseket okoz, de nem tudom meghatározni az eredetét. Túl nagy és jelentős az elhanyagoláshoz, de túl ritkán fordul elő ahhoz, hogy érdemben vizsgálni lehessen.

Olyan mint a nyikorgás az autóban, de a szerelőnek sose csinálja.

Ez félévente egyszer hülyét csinál a laborból, aztán elbújik egy fél évre.