A filmművészetnek szerintetek hány év múlva lesz vége az AI miatt?

> "A Midjourney remekül csinál képeket. De kvázi véletlenszerűen montíroz. Arra egyelőre nem képes, hogy..."

> Émn a közeljövőről beszéltem és kérdeztem, nem aMidjourney-ről. Hetente jelennek meg az újabb és jobb sturtupok, programok, módszerek és megoldások.

De itt van egy gyakorlati természetű probléma. Képeket lehet találni milliárdszámra. Egy kicsit túlbuzgó nyaraló simán összehoz ezernyi képet is pár nap alatt. Sajnos a legtöbb kontextus nélküli – pl. nem ír hozzá leírást –, de az már relatíve régóta működik – pl. a Google Fotókban is –, hogy egy AI képes legyen nagyjából felismerni, hogy egy kontextus nélküli képen kb. milyen objektumok találhatók, hogy van rajta ház, erdő, autó, kutya stb… Így viszont már be lehet nyomni milliárdszámra képeket úgy egy AI-nak, hogy van hozzá kontextus. Mondjuk benyomnak neki ötvenmillió kisciciás képet, ez már elegendő ahhoz, hogy kiismerje a kisciciás képek képi jellegzetességeit, és képes legyen egy soha nem létező kiscicáról meggyőző, fotorealisztikus képet generálni.

Viszont itt arról van szó, hogy egy szöveges tartalomhoz kell hangulatában illeszkedő képet generálni. Ahhoz hogy egy AI ezt jó hatékonysággal csinálja, ahhoz hasonló mennyiségben kell olyan tartalommal betanítani, hogy pl. ilyen szöveges tartalmú blog, Facebook oldal, honlap esetén ilyen fejléckép az, ami jól harmonizál. De ilyenből jellemzően kevés van. Ha úgy általában eresztjük rá a világ összes blogjára, honlapjára, Facebook oldalára, az nem feltétlenül célravezető, mert az emberek a saját oldalaiknak néha ritka pocsék borítóképeket választanak, ha az AI-t ezzel tanítjuk be, akkor közepesen pocsék teljesítményt fog nyújtani. Valahogy ki kellene szelektálni azokat az oldalakat, ahol tényleg jól harmonizál a tartalom a képi világhoz. Ez rengeteg manuális munkát igényel és úgy is szubjektív lesz. És ezzel egy akkora mintát kap csak az AI, ami nem elég ahhoz, hogy jó minőségben tudjon jó tartalmat előállítani.

Itt esztétikai természetű minőségről van szó, aminek nincsenek objektív kritériumai. Egy sakkozó AI-t nulla darab sakkjátszma ismeretében is be lehet tanítani, játszik önmagával és mivel a sakkjátszma végkimenetele objektíven kiértékelhető (az egyik nyerni fog, a másik veszíteni), kvázi a tananyagot is le tudja gyártani önmagának. Egy AlphaGo Zero ezért képes mindenféle ismeretanyag nélkül megtanulni gót játszani a világbajnokokat megszégyenítő szinten.

Itt nem maga az AI a szűk keresztmetszet, mert erre technikailag bőven képesek régebbi AI-k is. Itt a szűk keresztmetszet a szükséges mennyiség és minőségi „tananyag” összegyűjtése, összeállítása, amivel az AI betanítható olyan szinten, hogy minőségi eredményt legyen képes produkálni.

"Hát az én életemből teljesen eltünt a tévé és a rádió, pedig régen mindekttő volt rendesen. A mozik nagyrésze is bezárt."

Ez a te személyes problémád. A szüleim korosztálya (50-60 évesek) még mindig hallgatnak rádiót, s néznek tévét. Ha otthon vagyok én is szoktam nézni tévét. Rádiót már régen se hallgattam, nem abban nőttem fel. Moziban 20 évesen voltam először. A városi színház programja alapján az se mehet olyan rosszul, könyvet meg most pont hogy könnyebb kapni, mint régen.

Pedig mind ugyanarra a szórakozási típusra épül.

Vagy mondok más példát: a porszívót feltaláltak úgy 100 éve, seprű valahogy még mindig van.