Egy atomerőmű látogatás során egy analóg fényképezőgépbe befűzött filmet ér-e annyi sugárzás, hogy attól megfeketedjen és tönkremenjen a rajta lévő anyag?

A paksi atomerőműnek a látogatható részén alacsonyabb a sugárzásszint, mint a természetes háttérsugárzás mértéke, vagyis belül kisebb, mint az atomerőművön kívül. Szerintem joggal gondolhatom, hogy ez más üzemelő atomerőművekben sincs másként.

Ahhoz amúgy elég jelentős sugárzásmennyiség szükséges, hogy a film megfeketedjen, annyit csak relatíve erős (és árnyékolatlan) sugárforrás közelében lehet összeszedni 1-2 óra alatt. Ilyen nincs az atomerőművekben, főleg nem olyan helyeken, amit az átlag látogató elérhetne.

A klasszikus fotokémiai filmtekercsek még a reptéri röntgenvizsgálatot is észrevehető károsodás nélkül elviselik - beleértve a legérzékenyebb típusokat is.

A klasszikus emberdiagnosztikai röntgeneknél a sugárzás messze nem elégséges a film megfelelő exponálásához, ezért általában mindkét oldalról radiolumineszcens fóliák közé van helyezve, melyek a tartókazetták részei. (Ez alól - a nagy felbontás érdekében - a fogröntgen kivétel.)