Ha a koffein is stimuláns, akkor enyhíthet az ADHD-s tüneteken?

"Hát én józan paraszti ésszel egy hiperaktívnak biztos nem adnék koffeint..."

Az ADHD nem egészen így működik, az elnevezés nagyon félrevezető.

Az ADHD egy ún. hiperkinetikus betegségcsoportba tartozó magatartászavar, amiben a fő tünete a figyelem primer zavara. A beteg nem képes az irreleváns és releváns ingerek között között különbséget tenni, hipervigil, hipotenax, amiért hyperprosexiás a figyelme. A cselekedetek kiszámíthatatlanok, csapongóak, mivel a jel-zaj differenciálás nehézsége nem csak a percepciót, hanem a megfelelő válaszreakció kialakítását is érinti. Jellemző a rövid figyelmi terjedelem, perceptív és cselekvési figyelmi zavar, koncentrációgyengeség, feledékenység, könnyű terelhetőség, perszerveráció. Emmellett van jelen a beteg motoros hiperaktivitása, az impulzivitás, és ezért is lett a betegség neve *figyelemhiányos* hiperaktivitás zavar. A központi idegrendszeri stimulánsok, mint egyes triciklikus antidepresszívumok, dextroamfetamin, metilfenidát stb. jó hatással vannak a figyelemzavarra azáltal, hogy a jel-zaj differenciálást elősegítik. Újabban a felnőttkori ADHD kapcsán egy vortioxetin (Magyarországon Brintellix néven fut) nevű antidepresszívummal folynak ígéretes kutatások, mivel a gyermekkori ADHD-ban alkalmazott metilfenidát hatásosságát nem sikerült a felnőttkori ADHD esetében kimutatni, illetve felnőttkorban sokkal nagyobb az abúzus valószínűsége is.

A koffein, ami szintén központi idegrendszeri stimuláns, szintén jó hatással lehet az ilyen eredetű figyelemzavaros állapotokra, ugyanakkor vérnyomásemelő, vizelethajtó hatása miatt nagy dózisban alkalmazni nem érdemes, nagyon gyorsan tolerancia alakul ki vele szemben, ezért sem jó hosszútávú kezelésre, illetve magas dózisban kölcsönhatásba léphet és lép is más gyógyszerekkel, antidepresszívummal együtt alkalmazva például mániás epizódot képes kiváltani az arra hajlamosaknál. A modern antidepresszívumok használata azért sokkal előnyösebb akár a koffeinnél, akár a metilfenidátnál, mert egyrészt nem alakul ki tolerancia, helyesebben zömmel nem, másrészt függőséget sem okoznak, ugyanakkor a terápiás hatásuk összemérhető, nem ritkán jobb a jelentős addiktív potenciállal bíró gyógyszereknél.

Megjegyzés: elterjedt az a tévhit, hogy az antidepresszívumok függőséget okoznak. Ez egyes nem szelektív MAO-bénítókra bizonyos szemszögből igaz, de a modern SSRI, SNRI, SSNRI szerekre, és már a tri- és tetraciklikus antidepresszívumokra már sem, MAO-bénítókat pedig ma már csak rövid időre és nagyon indokolt esetben használnak a kedvezőtlen mellékhatásprofiljuk miatt. Amit a beteg az antidepresszívum-kezelés leállítása után tapasztal, az egészen egyszerűen az, hogy amit addig az antidepresszívum megcsinált, azt durván szólva megtanulja csinálni a szervezete is, és kell egy kis idő erre.