Mi abban a felfedezés, hogy F=m*a?

> Most jut eszembe, hogy rossz volt az s=v*t példa. A v is csak a t és s alapján lett definiálva.

Így van. De a fizika nem úgy működik, hogy összeszorozgatok, osztogatok random tulajdonságokat és lesz egy úgy tulajdonságom. A sebesség az valami, ami valamiféle alapvető dolgot elmond valamiről. Mondjuk van egy lovasunk. A lovas ugye megy. De nem akárhogy. Valahogy úgy megy, hogy van a mozgásának egy olyan tulajdonsága, ami a vizsgált kontextusban jól jellemzi és alkalmas (számolásokkal) előrejelezni a lovasunk helyzetét egy adott időpontban. Mivel ez ennyire jól használható és praktikus tulajdonság, érdemes nevet, illetve mértékegységet adni neki.

Igen, v = s/t, illetve s=v*t definíció szerint. Igen, a sebesség bizonyos szemszögből nézve lehet egy absztrakt tulajdonság, mondhatjuk azt, hogy a testeknek igazából a pozíciója az, ami alapvető tulajdonság, és mivel ez egy változó tulajdonság, így az időegység alatti változás mértékét tudjuk egy absztrakt és hasznos tulajdonságként definiálni. (De lehet a sebességet is alapvetően venni, és akkor a pozíció lesz absztrakt ilyen szempontból. Ez szemlélet, nézőpont kérdése, és mivel ekvivalensek egymással, bármelyik választható nézőpont.)

Persze ez eléggé triviális. Newton viszont nem definiált új tulajdonságokat. Newton a meglévő, ismertnek vélt tulajdonságok közötti helyes(ebb) összefüggést fedte fel. Nem azt mondta, hogy legyen egy „erő” nevű tulajdonságunk, ami legyen azonos az időegység alatti impulzusváltozással. Az erő már ismert fogalom volt, mérni is lehetett. A sebesség, a tömeg, így az impulzus is ismert fogalom, tulajdonság volt. Newton 1. törvénye nem definitív természetű.

> Megérkezett Sü szokásos monológja.

Így van. :-) De ne örülj nagyon, mert jó pár napig nélkülöznöd kell a társaságomat. Viszont ez a pár nap remek alkalom, hogy – végre valahára – átgondold az értelmét annak, amit a hasonló jellegű kérdéseid alatt írtunk. (Mondjuk már egy ideje nem is neked válaszolok, hanem annak, aki a fizikával ismerkedvén a jövőben potenciálisan idetévedhet és megérteni akarja a válaszokat, nem új fizikát vagy matematikát írni.)

> Megérkezett Sü szokásos monológja.

Még a nevét sem tudod leírni : 2*Sü = Süsü

Például azelőtt azt gondolták, hogy minden testnek az a normális, hogy meg akar állni. Emiatt egy jelentős gondolat volt, hogy nem a testek mozgásához kell külső effektus, hanem a mozgás megváltoztatásához. Ezt a külső effektust nevezték el erőnek.

a d/dt(m*v)=0 minden külső hatás nélkül a jelentős felfedezés.

És bevezették axióma szinten, hogy a külső hatást nevezzük erőnek, és a d/dt(m*v)=F egyenletet.

Kerdezo, en total egyetertek veled. Annak, hogy F=m*a >onmagaban< nincs sok ujdonsaga, ez onmagaban egy definicio. A keplet sikeresseget az biztositja, hogy az ily modon bevezetett ero fogalom a valosagban megfigyelheto mennyidegekkel osszeegyeztetheto, mas, korabbi definiciokkal konform es hasznos tovabbi definiciok szarmaztathatoak le belole, peldaul energia es annak megmaradasa.

Avagy hogy valaszoljak a kerdesre, hogy miert nem szorzunk ossze random mertekegyskeget : amely defniciok segitik leirni a kiserleti megfigyeleseket, azokat szamon tartja a tudomany, a tobbit nem. A teszek gyorsulasat eloidezo hatast erdemesnek tunik nevesiteni mert sok praktikus haszna van.

"Mi abban a felfedezés, hogy F=m*a?"

Mennyire triviális!!!

Szerintem meg lennél lepve, hogy most a XXI. században, tengernyi fizika oktatás után hány ember mondaná, hogy a nagyobb vasgolyó "természetesen" gyorsabban esik le a földre mint a kisebb, mert nagyobb erő hat rá! :-C

"Megérkezett Sü szokásos monológja."

Ami tökéletesen megválaszolta a kérdésed. Nem ez a lényeg?