Melyik felfedezés volt a legnagyobb, hasznos az emberiség számára amit bizonyított Stephen Hawking, és Albert?

A mindennapi életre nem az elméleti tudományok nagyjai vannak a legnagyobb hatással, hanem a gyakorlatban is alkalmazható felfedezések.

Az átlag ember számára nélkülözhető Albert Einstein zsenialitása, ami a tudomány számára alapvetően fontos.

Az emberiség számára hasznos, fontos felfedezések azok, amelyeknek gyakorlati hasznát tudják venni, vagyis nem az elméleti tudás, hanem a gyakorlati megvalósítás.

A kerék, mint találmány, olyan régi, hogy azt szinte természetesnek véljük, de a másik korszak alkotó újítás már a történelem írás korszakában fejlődött az elméleti tudásból gyakorlatilag megvalósuló eszközökké.

Ez (szerintem) az elektromosság, és a legfontosabb, leghasznosabb eszközök a 19. századtól, egészen napjainkig fejlődnek, ezeknek az eszközöknek a feltalálóit tartom a leghasznosabb tudósoknak, de persze ők is tanultak az elődöktől (Newton, Ohm, Coulomb, stb)

Thomas Edison, Nicola Tesla és a hozzájuk hasonló tudós-feltalálók a leghasznosabbak az emberiség számára, akik az elődjeik elméleti tudását felhasználva új eszközöket tudtak létrehozni..

Tegyük fel, hogy Einstein tudásanyagát felhasználva valaki a jövőben megépít egy galaxisok közötti utazásra alkalmas eszközt.

Attól a pillanattól a feltalálóé lenne a dicsőség, nem foglalkoztatna senkit, hogy Einstein mekkora zseni volt

Einstein óta eltelt vagy hetven év. Hawking nemrégen halt meg. Hetven év alatt számos más tudós képes volt Einstein megállapításai alapján a gyakorlatban használhatót alkotni (vagyis olyasmit, amit a hétköznapi ember értéknek elismer). Hawking gondolatai ennyire rövid idő alatt nem lehettek képesek hasznosulni. De nehéz lenne megmondani, 100 év múlva mannyi, az átlagember által elismert olyan dolog van, amit egyik vagy másik gondolt végig. Mindenesetre 100 év múlva ezt tudni fogják.

Az #1 és #3 válasz erős lepontozása mutatja, itt alapvetően az átlagot alig elérők jártak pontozni, de fogalmuk se volt a döntésük igazáról, ugyanis semmit nem tudnak a kutatás mibenlétéről és arról, ott mi alapvető, mi véletlen és mi kevesebb jelentőségű de szükséges.

A tudósok a legritkább esetben mondanak ilyesmiről véleményt, és ha igen, akkor valamiért kényszerítve érzik magukat válaszolni. De felelőssége tudatában lévő tudós nem fog ilyen kérdésre válaszolni (vagy olyan ügyesen tér ki, hogy a kérdező észre se veszi). Egyszerűen azért, mert tudja, hogy nem lehet.