Mi a véleményetek Michio Kakuról?

@3: Nem 90%-ban kamu amit ír, de elég ha néhol-néhol volt fontosabb a szenzációhajhászás a szakmai pontosságnál, és már nem vagy előrébb a valódi megértésben, sőt, hátrébb vagy.

Tessék:

[link]

Ezt az egy lapnyi fórumkommentet érdemes végigolvasni.

De amúgy egyetlen ember van, akiről biztosan mondhatom, hogy 100%-ban korrekt minden könyve: Richard Feynman. Lehet - remélem - vannak mások is, de én most hirtelen őt tudom megemlíteni.

"Egy laikust is érdekelhetnek a fekete lyukak, de egy csillagászoknak, fizikusoknak tartott előadásból semmit sem értene."

Mondjuk én nem szeretem ezt a fajta szerecsenmosdatást. A legtöbb témát el lehet magyarázni laikusoknak is úgy, hogy közben ne kelljen téves, hibás állításokat tenni. Persze, ehhez érzék kell, meg bele kell ölni időt és energiát abba, hogy kitalálja valaki, hogyan is kellene megragadni azt a témát. Meg persze így dobni kellene a teleportáló gépeket és társait is, amiben a nézettség/eladási szám van.

Egyébként. Tízenkét-három éves korom körül kezdtem el intenzíven érdeklődni a fizika, kozmológia stb iránt. Gyerekként, gyereki naivitással. Bementem az összes könyvtárba, kivettem mindent, ami ezzel kapcsolatos, végigjártam az antikvárokat stb stb. És az eredmény az lett, hogy

- a Nobel-díjas Steven Weinbergtől megtanultam, hogy a távoli galaxisok színképének eltolódását a doppler-effektus okozza

- a Templeton-díjas Paul Daviestől megtanultam, hogy azt kérdezni, mi volt az ősrobbanás előtt, olyan, mint azt kérdezni, mi van az északi sarktól északra

És még biztos volt sok ilyesmi (pl hogy a Hawking sugárzás során a random keletkező részecske-antirészecske párok egyike elszabadul, a másik beleesik a felete lyukba és a kint ragadó valódi részecskévé válik stb stb - mindenki ismeri a sztorit. Csak nem igaz. Mint ahogy a másik kettő sem.

Persze örültem, mert megtudhattam valamit a világ működéséről - legalábbis azt hittem. Aztán később, nagyon sokkal később rá kellett jönnöm, hogy nem. Hogy nem hogy többet tudtam meg a világ működéséről ezek által, de visszafelé haladtam, mert egyszerű hamis állításokkal etettek olyan emberek, akik - fizikával kapcsolatos - szavában nemhogy gyerekként, de felnőttként is megbízna az ember, miért is ne tenné. És kiderült, nem. Nyilván átverve érzi magát az ember, hisz ez is történt, átvertek. Ráadásul ezek a művek a világképünk helyes, a világ valós működésének megfelelő formálására, fejlesztésére lennének hivatottak, nem arra, hogy téves elképzelések ragadjanak meg bennünk igazságként.

Szóval nem tudom, mi erre a mentség. Weinberg szerint ugye legalább megtanulhattunk néhány hangzatos kifejezést, melyekkel koktélpartikon dobálózhatunk. De valahogy ez engem nem győz meg.

Kaku pedig mesterszinten űzi ezt, aki mellett kb mindenki más elbújhat.