Nem lenne szükség olyan műszerre, amivel tudják mérni az emberek alap fizikai állapotát naponta-óránként? Pl, vércukorszint leesés éhségnél, vagy változások kialvatlanságnál? Pl esetleg pilótáknál.
Szerintem nagyon hasznos lenne arra, hogy milyen anyag hiányzik éppen belőled.
Pl. magnézium, vagy kalcium?
Ugyanazok a tünetek, és együtt nem szedhető.
Vagy milyen vitaminok kellenek és mennyi?
Egy online monitorozásnak akkor van értelme, ha be tudsz avatkozni a folyamatokba. Tehát nem elég, hogy a szenzorok jelzik, hogy Kis Jenő buszsöfőrnek felszaladt a vérnyomása és a cukra, ha nincs rá protokoll, hogy akkor mit kell csinálni. Ki kell csak venni őt a forgalomból, vagy mentőt is kell hívni? Milyen értékeknél? Minél több adattal dolgozunk, annál több egészségügyi veszélyhelyzetre kell protokoll.
És mi van a kritériumokkal? Maradva a példánál, ma az vezethet buszt, aki átmegy a rendszeres orvosi vizsgálaton. Ha online monitorozás van, az egy másodpercenkéni orvosi vizsgálat, amihez át kell alakítani az alkalmasság feltételrendszerét is.
És mi lesz azzal a rengeteg személyes eü-adattal? GDPR-konf adatkezelés, titkosítás, jogosultságok stb.
Szóval nem olyan egyszerű ez, miközben már nagyon fejlett, viselhető eü-szenzorok vannak, pl akár bőrre ragasztható matrica formájában is.
Pilótáknál, főleg űrhajósoknál teljesen standard a pulzoximéter, testhőmérséklet, respirációs paraméterek folyamatos mérése.
Többre nincs is nagyon szükség, mert az igényes munkákat egészséges emberekre bízzák, akiknek az egészségi állapotát pihenőidőben lehet részletesebben felülvizsgálni.
"David Dinges és Hans van Dongen az alváshiány következményeit kezdték el alaposabban kutatni. (Dinges, D.: Chronic sleep deprivation. In: Principles and Practice of Sleep Medicine, 4. kiadás) 2003-ban elvégeztek egy kísérletet, melyben a kísérleti alanyokat (48 egészséges, fiatal ember, átlagosan 7,5 óra alvásigénnyel rendelkező) 3 csoportra bontották. Az egyik csoport 4, a másik 6, a harmadik 8 órát alhatott 2 héten át. Minden egyes nap, amikor ébren voltak, kétóránként különböző teszteken mérték a teljesítményüket. Tesztelték a koncentrációs készséget, a memóriát és a reakciókészséget. Mint várható, a 4 órát alvók teljesítménye az idő múlásával folyamatosan romlott, mégpedig kétszer olyan gyorsan, mint a 8 órát alvók esetében.
A megdöbbentő ebben a kísérletben az volt, hogy két hét elteltével a 4 órát alvók teljesítménye ugyanolyan rossz volt, mint azoknak a kísérleti személyeknek, akik két nap és két éjszaka egyáltalán nem alhattak. A 6 órát alvók teljesítménye pedig éppolyan rossz volt, mint azoké, akik 24 órát nem alhattak.
A másik megdöbbentő észrevétel a kísérlet során az volt, hogy a kísérletben résztvevőknek meg kellett adniuk egy skálán, hogy mennyire álmosak. A teszt elvégzése után pedig értékelniük kellet saját teljesítményüket. Fura módon a 4. nap után a 4 órát alvók nem érezték magukat fáradtabbnak, mint előző nap. A teljesítményük pedig ugyan folyamatosan romlott, mégis úgy tippelték, hogy a teszten jól teljesítettek.
Vagyis az alváshiányban szenvedőknek drasztikusan romlik a teljesítménye, ámde mindezt észre sem veszik.
Ez pedig nemcsak a munkavégzésre nézve hátrányos, hanem a közúti forgalomban akár életveszélyes is lehet. Hiszen az álmos ember nem veszi észre, hogy álmos, és a volán mögé ül… A halálos balestek 24 %-át a túlzott fáradtság okozza."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!