Hogyan lehetne természettudományos eszközökkel vagy módszerekkel bebizonyítani a lélek létezését?

"Nem kell az egész energiát mérni, bőven elég egy agysejt."

Bár erre az ostoba kérdésre felesleges ezt az ostoba vitát folytatni, de ha ez az érved, akkor megkérdezném:

- egyetlen agysejtben is létezik lélek? Nem csak az egész embernek van az a bizonyos elképzelt lelke?

- egyetlen agysejt energiatartalmát hogy akarnád megmérni, úgy hogy életben maradjon?

- és hogyan veszed észre, hogy ugyanez az agysejt éppen meghalt? Ha már ennek jelei vannak, akkor olyan folyamatok indultak be, amik már befolyásolják a sejt energiatartalmát.

Fogalmad sincs semmilyen mérési eljárásról csak okosan kijelented, hogy "nem nyert".

Téged ennél értelmesebbnek ismertelek.

Nem a sejt energiáját kell mérni, hanem az energiaforgalmat.

A léleknek ugye az a tulajdonsága, hogy FOLYAMATOSAN és KÍVÜLRŐL beleszól az idegsejtek működésébe.

Tehát akkor lehet mérni az energiaforgalmat a sejt és a semmi között.

Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy egy egész agyat mérünk, vagy csak sejteket.

Ezzel viszont az a helyzet, hogy ott, ahol elemi részecskék viszonyait tudjuk mérni, egy idegsejt mérése semmiféle problémát nem okozhat. A sejt ehhez képest egy bálna.

Csak egyetlen egyet emelnék ki ezekből a tartalom nélküli mondatokból.

"Tehát akkor lehet mérni az energiaforgalmat a sejt és a semmi között."

Hogyan lehet mérni azt az energiaforgalmat, ami a "lélek" mozgása révén történik? Mert ugyebár erről van szó. Azt az energiát akarjuk megfigyelni, amit a lélek magával visz, amikor elhagyja a testet. (Vagy szerinted annak egy idegsejtjét.)

Mondjál egy műszert vagy egy fizikai jelenséget, ami ennek az energiának a sikeres mérésével kecsegtet.

Valamit nem értettél, szedjük össze még egyszer:

- a "lélek" alatt ilyen esetben nem az idegsejt fizikai összetevőit értjük.

- a lélek folyamatosan beleszól a sejtek működésébe, ez a lényege.

- TEHÁT akkor folyamatos energiaforgalmat kellene megfigyelni a sejtek és a semmi között (mivel a lelket nem lehet közvetlenül megfigyelni).

OK.

Valamelyikünk össze-vissza hadovál, értelmes tartalom nélkül. Nem foglalok állást abban, hogy melyikünk az, mert ezt csak szubjektíven tudnám megitélni.

De így az "eszmecserének" nincs értelme, ezért részemről vége.

Azért elég jól látható, hogy melyikünk.

Én tényeket írtam, és amikor láttam, hogy nem érted, összefoglaltam.

Te nem ezt tetted. Információt nem adtál, csak az én írásom bíráltad, de alap nélkül.

A kérdező egy bizonyítási formáról szeretne felvilágosítást kapni. Közismert, hogy a bizonyítás formája, módja, jellege sok vonatkozásban lehet hasonló (hiszen mind bizonyítás - adott logikai levezetés), ám ugyanakkor a bizonyítandó alapvetően határozza meg ezeket a tulajdonságokat.

A "lélek" létének bizonyításáról van szó. Ez nem egyértelmű, nagyon sok ember alapjaiban különbözőt ért e szóval jelzett fogalmon. Azaz, amíg legalább a kérdező nézőpontját (meghatározását) nem ismerjük, az igény elvileg kielégíthetetlen, nem gyakorlatilag. Utóbbi akkor következik, ha megtudtuk a bizonyítandó pontos jelentését.

Csak példaként: vallásos emberek lélek alatt azt a valamit értik, amit "örök életűnek", "egyszer majd isten mellett létezőnek" neveznek, de még ez is erősen eltér a megszólaló szemléletétől és vallásától függően. Ugyanakkor nem vallásos, az ember természetével foglalkozó tudósok gyakran nevezik léleknek mindazokat az emberi állapotokat, amelyek szellemi megnyilvánulásként is használatosak. Ilyen lehet a felfokozott indulat, bánat, öröm, gonoszság, nagylelkűség stb.

E tekintetben sok kutatás történt, még több vélekedés van, ami viszont biztos, senki sem tudja a keletkezés módját, még inkább nem azt, miféle anyagi folyamatok kapcsolhatók hozzá, de senki sem vitatja létüket. E szellemi állapotok léte tehát nem kétségbe vont és nem bizonyítható amiatt, hogy a kapcsolat még nem ismert. Azt tudjuk, ha sikerül megismerni, a bizonyítás kézenfekvő lesz.

#17: még ez sem pontos. A (keresztény vagy zsidó módon) vallásos emberek ugyanis egy újabb külső teremtő aktusban bíznak, amely valamiféle új testben újraalkotja azt, amit most a saját testünkben "én"-nek vagy "lélek"-nek nevezünk. Ezt hívjuk "föltámadás"-nak.

A lélekről azután lehet értelmesen beszélni, ha megegyeztünk abban, hogy milyen létmódja van a számoknak. A számok ugyanis kézenfekvő módon vannak, örökkévalóak, anyagtalanok, nagyjából ezt nevezzük szellemi létformának.

Találós kérdés: Van-e a világunkban fraktál? Logikailag belátható, hogy véges síkon lehetséges egy végtelen vonal, de ha ténylegesen nekiállunk megrajzolni, egy idő után megunjuk...