Az ősi emberek miért az isteneket gondolták a világ magyarázatára vonatkozó racionális magyarázatnak? Gondolhattak volna arra is, hogy "nem tudjuk, de egyszer talán megértjük".

Itt nem ez a kérdés.

Párszor már leírtam: aki hitt valamiben, az vagy sikeresebb, vagy sikertelenebb volt, mint aki nem hitt.

A háromból az első csoport tagjai maradtak életben.

Ugye, ez vallási kérdés eredetileg.

Ott írtam le.

De ezek elemi dolgok. Mivel a hitnek teljesen véletlenszerű hatása van, ráadásul nagyon sokféle hit létezik, ezért természetes, hogy minden irányban szétdobja az emberi közösségeket túlélés szempontjából (is).

Ha pedig olyan körülmények vannak, ahol ez kritikus, akkor csak azok maradnak életben, akik pont éppen szerencsés dolgokban hisznek, és ezek a legtöbb esetben nem az ateisták.

Ez jelenthet olyan véletleneket is, mint hogy a hited azt mondja, hogy péntek délután menj ki a patakpartra, és pont akkor volt egy hegycsuszamlás, amit csak az élt túl, aki éppen nem volt otthon.

Persze előfordulhat a fordítottja is, de ez nem változtatja meg a dolgokat: az ateisták mindig középen vannak.

Ha csak a legszerencsésebbek élik túl, akkor ők mindig veszítenek.

Ehhez jön még az, hogy a hit összefogást és biztonságérzetet is ad. Bár ez ateizmusnál is létezik, de a hit még külön is ad ilyet.

Nem is voltak ilyen fogalmaik, hogy "racionalis". Az emberi pszichét kell hozzá megérteni.

Az ő sajátos világ felfogásukban es ertelmezésúkben egyszerűen nem igaz, hogy ellentmondot volna a tapasztalataiknak.

Az ember eredendően magikus gondolkodásu. Ilyen a gyerek es a termeszeti nepek is. A dolgokat szeretjük megszemélyesiteni es karakterrel ruhazzuk fel, ahogy a gyerek beszelget a tárgyakkal, úgy van lelke es szándeka a folyoknak, fáknak es hegyeknek.

Az archaikus ember ezt nem elhitte, hanem valosagosnak elte meg.

Ha lerobban a kocsid, a pirosnál akkor mérges vagy rá mintha szándékában állt volna kiszurni veled. Talan meg beszelsz is hozzá.

Igy müködünk alapvető terneszetúnkböl fakadoan.

Érdemes még utána nézni C.G.Jung elméletének az archeotiousokrol.

Amit az ötös ír, az is összhangban van azzal, amit én írtam.

Ha sokféle személyiségtípus létezik, akkor abból alapvetően a hívők maradnak életben a kritikus helyzetekben.

Ezek után nem csoda, ha a MA élő emberiség elég nagy része hívő.

Amúgy megkérdezhetem, miért kellett lepontozni az első választ?

Senki nem írt rá semmit.