Miért (vagy inkább hogyan) képes egy sejt a szabad DNS-t felvenni, és miért építi be a saját örökítő anyagában?

Az élő sejtek, a baktériumok főleg, de az eukarióták is, hajlamosak DNS-t felvenni a környezetből. Egy részt ugye tápanyag, más részt viszont a DNS-en lehetnek jóféle gének, amik használhatnak. (Persze lehetnek ártó gének is.)

A DNS felvétel többynire valami stressz hatására történik, amikor úgyis minden mindegy alapon a sejt szétnéz a környezetében, és ha talál arra úszkáló DNS darabot, akkor felveszi.

De ez nem hatékony, és nem a hétköznapi normál ügymenet része. Ezen kívül kicsi lipidcseppekbe csomagolva is be lehet kényszeríteni DNS-t a sejtbe, manapság inkább ezt csinálják.

- Ca-foszfát: szerintem nem a sejt, hanem inkább a DNS volt benne, de mindegy is, ez egy jó régi eljárás lehet, aminek pont az volt a léynege hogy megstresszelték a sejteket (tápanyagmegvonással meg valami enyhe méreggel), felkínálták nekik a DNS-t, a sejtek meg felvették. Nem nagyon hatékonyan, de felvették.

- Részben a vacak hatékonyság miatt is alkalmazunk vektorokat. Meg mondjuk azért mert a vektorral lehet sejttípust célozni adott esetben. meg stb.

- Nagyobb szakaszt is felvesznek, de ez nem feltétlenül lesz transzgén. Transzgén akkor lesz, ha abból a sejtből kinövesztünk egy egész állatot/növényt, tehát mondjuk az a sejt egy zigóta volt. Amúgy csak egy stabil sejtvonal.

- A gént nem átveszi mástól, azt mi kívülről adjuk, előtte megcsináljuk a laborban.

- A retrovirális maradvány azt jelenti, hogy az egyik ősünkbe (csíravonalra!) beugrott az akkor még aktív retrovírus, és aztán olyan mutációk keletkeztek benne, ami miatt már nem aktív. Mintha itt-ott beleradíroznál a tervrajzba, attól még felismerhető hogy mi akart lenni a tervrajz, de már megépíteni nem lehet, mert hiányos.

"- miért kalcium-foszfát oldatban voltak a sejtek?"

A kétértékű kationok (leggyakrabban kalciumiont használnak) segítik a DNS felvételt, mert (részlegesen) megbontják a mebrán egységét. Rendszeresen hasznákják baktérium transzormációhoz.ű

[link]

"- a silány sikeresség miatt alkalmazunk mégis vektorokat?"

Részben, de vannak vektor nélküli módszerek is. Egyébként vektorral sem olyan fene magas a transzformáció hatékonysága:

[link]

A - DNS, LB tenyészet az összes baci, a + DNA-s sorban vannak csak a transzformáltak. Forrás:

[link]

A vektornak több előnye lehet:

1. Nem kell beépülnie a gazda DNS-be. (Így nem fog ott semmit szétbarmolni.)

2. Lehet szabályozni a gén kifejeződését (ha például operonba rakjuk a vektort).

3. Könnyen ellenőrizhető a transzformáció sikeressége. (Például rezisztenicagént raknak a vektorba, így csak a sikeresen transzformált baktériumok élnek túl antibiotikum tartalmú táptalajon.)

(És ahogy az 1. válaszoló írta, például vírusvektorokkal lehet sejttípust is célozni.)

"- S ezek szerint van arra példa, hogy nagyobb szakaszok kerülnek felvételre, épülnek akár be?"

Előfordulhat (bár minél nagyobb DNS-ről beszélünk, annál kisebb az esélye).

"Ezek a transzgének?"

Nem. Transzgénnek olyan gént nevezünk, amit egyik fajból tettek át egy másik faj DNS-ébe. (Tágabb értelemben egyik élőlényből egy másikba.)

[link]

"hogy ki mikor hogyan kitől vesz/vett át gént, és ennek mi a hozadéka."

Attól függ, mi történik. Ha mesterséges génmódosításról beszélünk, akkor az átjuttatni kívánt gént egy másik élőlény DNS-éből izolálják.

" Van közöttük ami gén, vagy ezek csak random, értelmetlen szakaszok, amik a helyet foglalják?"

Van. Ilyen retrovírusmaradványok a retrotranszpozonok, amelyek képesek magukat másolgatni. Ehhez reverz transzkriptázt használnak (a róluk képződő RNS-t írják vissza DNS-é), amit ők maguk kódolnak.

[link]

Bocs, a végén pontatlan voltam, nem minden retrotranszpozon retrovirális eredetű. Illetve valószínű, hogy maguk a retrovírusok is retrotranszpozonokból fejlődtek ki.

[link]