Miért nem támogatják a klónozást, amikor jót is lehetne vele tenni? Egy megtört házaspár visszakaphatná az elhunyt gyerekét.

Nem kapnák vissza a halott gyermeküket, csak kapnának egy külsőre ugyanolyat.

A gyerek meg szívna egész életében, mert állandóan az elvárásokkal küzdene, hogy miért nem olyan, mint az előző volt, nem olyan okos, nem olyan ügyes stb.

Frusztráló tus lenni.

Egyébként ajánlom figyelmedbe a Skórpióház című regényt, az szemléletesen leírja, hogy hátránya is lenne.

Ha kapsz egy pont ugyanakkora, ugyanolyan színű kutyát, mint amilyen a régi volt, akkor visszakapod a régit?

Na ugye, hogy nem?

Akkor írom így:

Ha összetörik a telefonod a párezer képeddel, de kapsz egy fix ugyanolyat, fix ugyanakkora tárhellyel, stb, attól visszakapod a régi telefonodat?

"ugyanolyan IQ-t örökölne, fogékony lenne ugyanarra a nevelésre, mint az eredetije, tehát ugyanolyan lenne, mint az elodje."

Közel sem valószínű, hogy ez így lenne. Nézz szét kicsit egypetéjű ikrek közt is milyen különbsegek tudnak lenni gyakorlatilag a kinézeten kívül bármiben!

Csak megerősítem a 4 eddig született jó választ.

A genetikával külső hasonlóságot lehetne csak visszaállítani.

(Azt sem 100% -osan mert a születéskor és utána is a külső behatások sokat változtatnak ezen is.)

A belső tulajdonságok meg bármely klónnál akár radikálisan is különbözhetnek az eredeti klónozottól.

Ha tökéletesen működne a klónozás, akkor egy egypetéjű ikertestvért lehetne létrehozni. A halott gyermek nem támadna fel. A halálakor általa elviselt szenvedést ez nem tenné semmissé.

Ha a szülők még megfelelő korban vannak, akkor egyszerűbb ha vállalnak még egy gyermeket.

Ha én meghalok, akkor nem akarom, hogy egy klónom az én nevemmel tovább éljen helyettem a tudtom nélkül, mint az a személy, aki én vagyok! Ebbe én soha nem egyeznék bele, ezt halottgyalázásnak tartom, erre mondják azt, hogy etikailag teljesen elfogadhatatlan ez minden szempontból.

Ugyanis szerintem a halál az élet része, vagyis egy ember életéhez a halál is ugyanúgy hozzátartozik, mint a hajszíne, a születési éve vagy akármi. Az ő élete, az ő halála. Addig tart az élete, ameddig tart, és ezt senkinek nincs joga önkényesen megvariálni pl. azzal, hogy egy másik élőlényre rámondja, hogy márpedig ennek a neve ugyanaz lesz, mint az előzőnek, és kb. ki van cserélve, mint a villanykörte... De azt a szülőt is megnézném, aki ezt tényleg komolyan végig is gondolná, hogy ilyen okádék dolgot tegyen.

De komolyan, ezt most tényleg magyarázni kell? Te valami robot vagy, akinek fogalma sincs az emberi lélekről, vagy mi van?

Ajánlom figyelmedbe Kosztolányi Halotti beszéd c. versét:

"Okuljatok mindannyian e példán.

Ilyen az ember. Egyedüli példány.

Nem élt belőle több és most sem él

s mint fán se nő egyforma-két levél,

a nagy időn se lesz hozzá hasonló."