Miért feltételezik, hogy volt egy ősrobbanás?

@42: Nem igazán látom a tiszteletet abban, hogy

a, fizikusnak hazudja magát, pedig nem az

b, hazudik arról, hogy mit gondolnak más (valódi) fizikusok

c, ezeket a hazugságokat arra próbálja felhasználni, hogy hitelesítse a saját igazát

d, mivel csak hazudja magát fizikusnak, nem látja át a témát - még alapszinten sem -, így teljesen téves állításokat tesz (lsd: az ősrobbanás nem egyeztethető össze az energiamegmaradással, az univerzum tágulását a vöröseltolódás bizonyítja, amit máshogy is lehetne értelmezni stb stb)

e, hiába javítják ki a téves állításait ezerszer, ezer és egyedszer is változatlan formában leírja őket

d, mindezeket egybevéve tudatosan félrevezetni igyekszik az olvasókat.

Ez lehet megfontolt, hiszen alaposan megfontolva hazudik, de semmilyen tisztelet nincs benne, sem az olvasók felé, sem azok felé, akik valóban ezt a témát kutatják, kőkemény munkával.

Természetesen nem vagyunk minden tudás birtokában, és rengeteg kérdőjel van. De az fontos, hogy hova kell raknunk a kérdőjeleket. Az nem segít senkit a megértésben, ha teljesen máshová próbáljuk rakni őket, mint ahol valójában vannak.

"A 30 százalékba bőven belefér"

De a tudomány nem így működik.

Amire nincs bizonyíték, arra szerezz, és majd utána lehet vele foglalkozni.

Az ősrobbanás 99% fölött van bizonyítva, más használható elképzelés jelenleg nincs.

Volt néhány másik elképzelés, ezeket cáfolták.

A tudományban kötelező azt használni, ami a jelenlegi legjobb elképzelés, amíg nincs jobb.

Mivel valamivel dolgozni kell, és a világ nem állhat meg, amíg megtaláljuk a mindenek felett álló, tökéletes dolgokat.

Plusz még egy gondolat. Ez egy végtelenül érdekes téma, ugyanakkor az ember alapvető világnézetét is megzavarhatja - persze ha nem üres lappal kezd az ember, hanem van valami beakadt világnézete.

Épp ezért az ember elkezdhet tanulni puszta és őszinte kíváncsiságból. Elkezdheti megérteni a jelen tudásunkat, azt, hogy mit hogyan tudunk, mi miből következik, mit értünk és mit nem és miért a világ működéséről, mit mond ez nekünk az univerzum történéséről és miért mondja azt stb stb. Ha az ember ezt kíváncsiságból csinálja, mert érdekli, hogy mi is ez a világegyetem körülöttünk, akkor tökmindegy neki, hogy mi derül ki, minden egyformán izgalmas, mint ahogy ha az ellentéte lenne igaz, az is izgalmas lenne. A nyitott kérdések is izgalmasak - sőt, főleg azok aztán az igazán izgalmasak -, így nem kell a nem tudás lyukait betömni, csak, hogy elégedettek legyünk.

(Persze, szinttől függően ez egy kőkemény és hosszadalmas munka, rengeteg dolgot kell tanulni és átlátni. Akár már egy erős érdeklődő laikus szinten is. És sajnos nagyon gyakran nem segít az ismeretterjesztő irodalom ebben. De ez már más kérdés. Épp ezért sok kíváncsiságból érdeklődő fejében vannak tévedések, kavarok - de őszinte tévedések és félreértések előfordulnak.)

A másik verzió az az, hogy az ember a világképe védelmében, pszichológiai igényei kielégítésére kezd foglalkozni a témával. Ez a világkép, pszichológiai igény lehet sok minden - istenhittől kezdve a világ hatalmi felépítéséről szóló gyermeki képzetekig, ami az "akadémikus" tudományt és az azzal szembemenő zöldséggyárosokat a rossz és a jó csatájának látja, lehet kb minden. Egy dolog közös. Ekkor már nincs meg a lehetőség, hogy minden eredmény, meg annak az ellentéte is pontosan ugyanúgy megfeleljen, ekkor már előre eldöntött, hogy minek kell kijönnie a végén. És ilyenkor az ember abba öl időt, energiát, hogy a saját, előre lefektetett álláspontját alá tudja támasztani. Ennek sok módszere van, a hazudozás, a legfelső szintű cherry-picking, tények és eredmények kiforgatása, meghamisítása stb stb. Igazából mindegy is a módszer, csak az eredményhez jusson el valahogy.

A baj az, hogy ez utóbbi típusú ember adott esetben megtéveszthet őszinte érdeklődőket is. Legalábbis egy darabig, mert ha az adott őszinte érdeklődő tovább folytatja a kutakodást, és nem elégszik meg egy random nem szakmai fórumon összeolvasgatott pár mondattal, akkor úgyis kibukik, hogy mi a helyzet.