Newton F=m*a képlete mégsem univerzális? Nem helyes?
Minden fizikai törvényben ott van a bizonytalanság. Ez így van jól, hiszen amíg a detektáló rendszerek nem tökéletesek, addig a mért adatokba kódolva van a pontatlanság. A probléma ott kezdődik, hogy a komoly tudósok által mért és tesztelt rendszerek, a kiötlője által talán még feltételezésnek nevezve, dogmává válnak. Ez igazából természetes folyamat, hiszen hány tudós van aki forradalmi és igazából bizonyítható elméletekkel állt elő? Mondjuk húsz a fizika területén az egész világon?
És hány fizikus ül csak az MTA -ban mint akadémikus? Hetven körül. És ebből hány kérdőjelezte meg mondjuk az F=m*a képlet validitását? Ez a képlet például annyira leegyszerűsíti a valóságot, hogy számolni sem lenne érdemes vele tudományos szempontból. Miért is? Első kérdés, hogy mekkora erőre van szükség ahhoz, hogy egy 1 kg -os acélgolyót és egy 0.5 kg -os kosárlabdát felemeljünk, kétszeres? Igen, normál földi légnyomáson, a felszínhez közel. Mennyi lenne ez az érték, a víz alatt? Értelmezhetetlen? Vagy negatív erő érték? Ugye az acélgolyó lemerül, a labda felfelé „törekszik”. A felhajtóerő minden gázban és folyadékban, ebből levezetve, a szilárd anyagokban is jelen van. Tehát az erőnél számolni kell ebben az esetben legalább egy másik egyenlettel is. És mi van, amikor a tömeggel nem számolhatunk? Mi van a mélyűrben, ahol a tömeg nem jelent semmit?
Hogy módosul a képletük? Mivel nincs tesztelve, nem is tudhatjuk! De ennek és a hasonló képletek szellemisége végigvonul az erő és az energia leírásaiban, mint például Einstein „végkövetkeztetésénél”. És akkor ne is említsük a gravitációs állandót!
Megdöbbentő, hogy ennyi hiányosság mellett is minden úgy van tárgyalva, mintha ez univerzálisan is igaz lenne. A legviccesebb és egyben a leglesújtóbb az, hogy a mai mainstream tudósok, a legnagyobb geocentrikus hívők! Hiszen minden, általuk külső rendszernek állított entitás tulajdonságait, a Földünkön megtapasztaltak alapján értelmeznek, mintha maga a Föld lenne az univerzum közepe!
válasza:@9: Valószínűleg az emberek nem gondolnak bele a relativisztikus effektusokba és élből nyomják a lepontozást. Illetve hála a remek gimis oktatásnak, a legtöbben - pl a kérdező is - azt hiszik, hogy Newton 2. törvénye azt mondja ki, hogy F = ma, ami csak egy speciális, nem relativisztikus esetben alkalmazható verziója a valódi tv-nek, miszerint F = dp/dt. Mivel relativisztikusan a p = mv nem igaz, az F = ma nem lesz igaz, de F = dp/dt igaz lesz.
Szóval Newton 2. jelenlegi tudásunk szerint ma is igaz, minden körülmények között. Csak nem mindegy, mit hiszünk Newton 2-nek.
válasza:Kérdező!
Rávilágítottál korunk egyik problémájára, de nem arra, amiről szamárságokat írtál, hanem egy másikra.
Tudod, 30 évvel ezelőtt, ha egy kocsmából valaki áttámolygott volna egy egyetemi szemináriumra, s elkezdte volna osztani a szamárságait, egyszerűen csak kitessékelték volna, így akkortájt szépen meg is maradt még mindenki azokban a párbeszédterekben, melyek az ő és a hozzá hasonló szellemi szinten egzisztáló réteg kvalitásaihoz illeszkedtek.
Ma már sajnos, "hála" a webes felületek negatív hozadékának, minden - magát eszement módon okosnak képzelő, arrogáns - kretén odaokádhatja a sületlenségeit bárhová, bármikor, úgy gondolván, hogy képes a kérdéses témához érdemben hozzászólni bármit is (pedig, nem, de ahhoz is kevés, hogy ezt felfogja).
Meglehet, hogy részemről kifogásolható ez az attitűd, de az általad prezentált stílust látva nem vagyok hajlandó érdemben válaszolni a zagyvaságaidra, csupán annyit írok, hogy kérdésed kapcsán leírtakból teljesen világos, hogy
a fizika mélyenszántó ismerete, nem gátol téged a szabad véleményalkotásban...
válasza:@11 Mojjo
Nekünk mondjuk - szerencsére - megtanították, hogy az F = dp / dt a Newton 2, majd - mondván, hogy hétköznapi körülmények között az 'm' "kiemelhető", mert nem változik - hozzátették, hogy így lesz belőle m dv / dt, azaz m a. Igaz, van annak már több, mint 30 éve. Nem tudom, ma mi mehet egyes helyeken. (Bár, a kérdésből kiindulva azért sejtem.)
válasza:De vizsgálták. És ez volt az egyik kiinduló pontja a relativitás elméletnek. Hogy többek között ezt is elkezdték vizsgálni. Az első ilyen lépés volt, hogy felismerték, hogy a testeknek a korábban hitt kétféle tömege egy és ugyanaz. Volt egy időszak amikor úgy gondolták, hogy a testeknek van egy tehetetlen tömege (ez az ami a Newton 2-ben szerepel, hogy F = m*a /leegyszerűsíve/) és van egy gravitációs tömege ami a tömegvonzásban vesz részt ld. gravitációs erő = gamma*m1*m2/(r*r). Az, hogy ez a két tömeg egy és ugyanaz még a XVIII. sz. végén a XIX. század elején-közepén is kérdéses volt, és többek között Eötvös Loránd bizonyította be, hogy a két tömeg ugyanaz. A XX. század elejére kezdett ez a tudás megszilárdulni (többek között ezért is tekintette Einstein a kor egyik legnagyobb fizukusának Eötvöst arről számtalan leírás van). Miután ez bizonyításra került már cska egy lépés volt az, hogy rájöjjenek, hogy az eredeti Newtoni forma (F = dp/dt ) általánosan helyes forma.
Ld.: [link]
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!