Newton F=m*a képlete mégsem univerzális? Nem helyes?

Nehéz válaszolni egy ilyen okoskodó szómenésre. De megpróbálom röviden.

Egy elmélet helyességét azzal szokták mérni, hogy tud-e előrejelzést adni a hatókörébe eső eseményekre. Az F=m*a képlet jól adja meg, hogy a testre ható összes erő eredője mekkora gyorsulást fog eredményezni. A hétköznapi életben szükséges pontosságot jóval meghaladva.

Ezért kiállja az elméletek említett próbáját.

"Mi van a mélyűrben, ahol a tömeg nem jelent semmit?"

Ugyan annyit jelent, mint itt.

Hamar kezdődött ez a péntek este, ha így folytatod, 10-re már kidőlsz, azt' nem lehet menni csajozni a diszkóba. Pedig lehet, hogy rád férne.

No, de a kérdésedre sem ártana válaszolni, ha már koptatom a billentyűzetet - pedig trollokat etetni eléggé értelmetlen elfoglaltság. Ha azt mondom, hogy F=m*a, akkor azt fel lehet írni egyesével minden F erőre, ami a testre hat. Nem csak arra az erőre, amivel felfelé emeled. Ha víz alatt próbálkozol, lesz emelőerőd, nehézségi erőd, felhajtóerőd, közegellenállási erőd - az egyenlet mindegyikre felírható. És ha mindet külön-külön kiszámolod, majd pedig megméred a test tömegét és az egyes erőkomponensek által kifejtett gyorsulást (ez utóbbihoz sok sikert kívánok, nem lesz könnyű egymástól függetlenül mérni őket), akkor a mért értékek alá fogják támasztani az eredményt. Ez különbözteti meg az empirikus fizikát a korábbi dogmatikustól, ahol tényként fogadták el, hogy szabadesés esetén a nehezebb testek gyorsulása nagyobb, anélkül, hogy valaha bárki ellenőrizte volna. Így van, oszt' kész.

A negatív értékű erőre is van megoldás. Az erő ugyanis nem skalár-, hanem vektormennyiség, ebből adódóan a fent említett képlet is vektoros formátumú. Végeredményként nem csak egy számot kapsz, hanem egy vektort, aminek nagysága és iránya is van. Így már értelmezhető az is, hogy az acélgolyó vízbe helyezve elsüllyed, hiszen az eredő erővektora lefelé mutat, míg a levegővel felfújt kosárlabdáé felfelé, ezért emelkedik.

Az sem igaz, hogy a mélyűrben a tömeg nem jelent semmit. Nem is értem, miért ne jelentene semmit: a mérések egyelőre azt mutatják, hogy a testeknek a mélyűrben is van tömegük.

Az utolsó bekezdésedet pedig egyáltalán nem értem. Ha a vízbe merítős példádat rendesen felírod földi körülmények között, nehézségi erővel, akkor azt az eredményt fogod kapni, amit a kísérlet is alátámaszt: az acélgolyó elsüllyed, a focilabda felúszik a víz tetejére. Ha súlytalanságra írod fel, akkor egészen más eredményt kapsz és ez valószínűleg így is van a súlytalanságban, bár nem tudom, ezt a jelenséget vizsgálta-e már valaki Föld körüli pályán. A fizikában nem általánosítunk, a földi jelenségek vizsgálatában mindig ott van a nehézségi erő, amit ugyan a hétköznapi mechanikában alapértelmezettnek veszünk, hiszen utat, házat, csirkeólat a földi nehézségi gyorsuláshoz kell tervezni, de attól még az egy olyan erőfajta, mint a többi: ha nem áll fenn, mert Jenő báttya éppen az ISS-en szeretne valami kis pecut összedobni a melóhelyről hazalopott gázcsőnek, akkor a nehézségi erő figyelembe vétele nélkül kell kiszámolnia, milyen gerenda kell, hogy télen a hótól ne rogyjon meg a tető.

(bár az ilyen esetekben ritkán szokás számolgatni)

Okoskodsz, magadat MTA tudósnál okosabbnak gondolod, pedig még Általános Iskolai szinten sem sikerült megértened a képletet.

A képletben szereplő erő a testre ható összes erő eredője. A felhajtóerős és egyéb példáidnál semmi gond nincs a képlettel, csak nem egy erő hat a testre, hanem több, melyek közül egy a felhajtóerő, ezeket kell összegezve a képletbe helyettesíteni.

Ami pedig az űrt illeti, már hogy a viharba ne számítana a tömeg az űrben? Ha szerinted ugyan akkora erő kell egy 1 kg-os és egy 100 tonnás tárgy esetén azonos gyorsúláshoz az űrben, akkor szaladj Musk-hoz, holnapra gazdag leszel. Valószínűleg itt egy egyszerű hibába estél, a "súlytalanságot" kevered a "tömegtelenséggel", mint egy piaci kofa a súlyt a tömeggel.

#9

"... az űrben már nem annyira"