A tudomány szempontjából a keresztény vallás miért alakult ki?

Már kapásbolt az sem igaz, hogy "sok ezer évig", ugyanis a nícei zsinatig a kereszténység (mint egység) nem is létezett és az valahogy 325-ben tartották. Később megjelentek a református és evangélikus vallási ágak, amik pont a római egyházban való csalódottság miatt kaptak lángra, szóval annyira nem sokáig volt populáris (annak ellenére, hogy ma messze ez a legnépszerűbb az 5 nagy vallás között).

Mellesleg melyik kereszténységről beszélünk? Mert az ortodox is keresztény csak nem a római katolikus egyház része (1100-as egyházszakadás óta).

A kérdésnek pedig a természettudományokhoz nem sok köze van, maximum a pszichológiához, de ott - amennyire tudom - nem teljesen tisztázott, hogy miért van szüksége az embernek vallásra, számos magyarázatot adtak.

Nem természettudomány.

Ezen felül miből gondolod, hogy ez lett volna a legnépszerűbb? Legfeljebb Európában volt az..

Történész szemmel nézve a félelmetes zsidó Isten anakronisztikussá vált erre az időre és a zsidók között alakult ki ennnek a reformja. Voltak előzményei is, például a nazarénusok, akik az ősi ortodox zsidó hit és a kereszténység között állnak

A Római Birodalom területén már megtalálhatóak azok a szellemi áramlatok, amelyek a kereszténységre jellemzők, ezért is tud terjedni az új hit a Birodalomban, mert van rá befogadó fül, van rá igény, de a kereszténység kialakulása egy folyamat, volt egy csomó irányzata évszázadokon keresztül, például az ariánusok, amelyeket megszüntettek az államvallássá tétel után.

Seneca már nem fogadja el, hogy a rabszolga 'beszélő szerszám' és sokat foglalkozik az egyszerű, szegény sorsú emberek életével.

A legdöntőbb változások a hellenisztikus kultúrában jönnek létre, amely fejlődve a római társadalomban, tulajdonképen megérleli a zsidók között a változtatásra az igényt és ez már nem az istenfélelemre épülő hitvilágban bontakozik ki, hanem egy szerető Isten képét mutatja.

A kereszténység legtöbb eszméje az alexandriai zsidó közösségben alakul ki, például az egyetemessége, hogy minden népre, minden emberre érvényes, ugyanis korábban a zsidók csak a saját istenüknek tekintették, ahogy a legtöbb nép is a saját rájuk, a hitükre jellemző természetfeletti lényt, amiben hittek. Minden népnek korábban megvoltak a maga istenei, vagy istene, amely csak őket támogatta.

Maga a hitvilág sem állandó, attól függetlenül, hogy elfogadhatjuk, hogy a Biblia legalább egy évezrede változatlan, ugyanis csak erre vonatkozóan van bizonyíték, da az, hogy mit olvastak ki az ősi szövegekből, hogy milyen értelmezést tettek magukévá, az koronként változó, hiszen volt, amikor inkvizíciót is alkalmaztak, vagy akár a mai, sokaknak meglepő változásokat is említhetem, például a homoszexuálisokkal szembeni toleranciát, ami bizonyosan új dolog, de egy csomó mindenben más a mai keresztény hit, mint az évszázadokkal ezelőtti, vagy évezreddel, ez egészen biztos, tanú rá a történelem, illetve ismerjük a kereszténység felekezeteinek a kialakulását, amelyek az eredeti irányvonalra visszahatva abban a hitvilágban is változást okoztak, amelytől eltávolodtak.

Szerintem általában elmondható, hogy a keresztény vagy keresztyén vallásosság jót tesz az ember lelkiállapotának.

Igér egy támogató apafigurát, aki segíti a vallásos embert. Előírja egyes helytelen vagy káros cselekmények felismerését, de megigéri a megbocsájtást. Megoldást igér a bennünk evolúciósan kifejlődött félelemre a haláltól.

Ugyanakkor előírja az engedelmességet és alázatot, ami előnyös az együttműködésen alapuló társadalmak működése vagy leglábbis irányíthatósága szempontjából.

Hogy hogyan alakult ki egy olyan vallási alap, mint a biblia? Talán népmesei módra, sok ember részvételével csiszolódott? Vagy néhány zseniális alkotó beleérzése alapján? Mindenesetre, az egyház a biblia értelmezését általában olyan irányba vitte, hogy a fenti céloknak megfeleljen.

A #4 válasz egy olyan elemző írás, amelyre érdemes odafigyelni. És abban nem szerepel a #6 (#8) szemlélete az apaszereppel. Ugyanis vegyük észre, az apaszerep valóban fontos - egy gyermek számára. Ám a gyermek felnő, kakár apává válik, és számára nincs szükség erre a szerepre (legalábbis eredeti értelmében). És erre az agyműködésének vizsgálata ad magyarázatot.

Az embert mint élőt az evolúció az élet védelmében felruházza a halálfélelemmel, az ismeretlentől való félelemmel, általában a félelemmel. Ennek a veszélyek elkerülése a szerepe, az életben maradásért. A kicsi gyermek (a tudatlan ember) alapvető irányítást igényel, hiszen nem tud még helyesn reagálni a környezet hatásaira. megfelelő irányítással megtanulja, majd kreatív módon, önmaga lesz képes azok kezelésére. A vallás (apaszerep) ezért jön létre a világ hajnalán. A fejlődéssel ezért alakul a szerepe. Azonban ez nem minden egyes emberre igaz, továbbá vannak olyan váratlan, nagyszabású helyzetek, amikor a korábban a környezetüket kezelni képes emberek egy része elveszti a fonalat (jellemzően háborúk, gazdasági válságok vagy - diktatúrák nyomán - erősen romló gazdasági viszonyok okán nő meg a vallás szerepe). Éppen ezért, a vallás ebben az értelemben soha nem fog megszűnni, csak hatása, szerepe fog változni (akár a helyenként szinte láthatatlanná válásig, majd újra felerősödésig).

Azok fogják elhagyni a vallást, akik megtanulják az önálló létet (ebben az értelemben felnőtté válnak), és vagy kezelik a környezet bármely kihívását, vagy kikerülik addig, míg meg nem találják a helyes választ. Illetve képesek tudomásul venni, hogy akkor és ott a megfelelő tudás híján nem voltak még képesek a megfelelő válaszra.