Egy a jövőben kifejlesztett szuperfejlett MI képes lesz kommunikálni, felismerni az alkotója MI-jét?

Zoltánunk beleveszett a MI problémakörébe és nem bír tőle szabadulni. Mint egy igazi mókuskerékben, felteszi ugyanazt a kérdést ezerféleképpen.

A válasz pedig mindig ugyanaz. A jövő termékeinek tulajdonságai nem megismerhetők a kívánt szinten.

Rosszul kezdődött a kérdés már akkor, amikor megláttam a neved. Egy MI lehet okos, nem valószínű, hogy van limit az eszéhez, de nem lesz végtelenszer okosabb. Képzeld el azt, hogy van korlátlan adatforgalmad. Akkor végtelen adatod van? Nem. Akármyennyit használhatsz, de nem áll végtelen idő a rendelkezésedre, így nem használhatsz végtelen adatot. Az MI is okosodhat limit nélkül, de egyszer megszűnik. Így nem lesz végtelenül okos.

És akármilyen okos is, nem fog tudni mindent. Tudod, ha van egy többismeretlenes egyenlet, akkor szükséged van annyi egyenletre, ahány ismeretlen van. És mivel nem áll rendelkezésére elég adat, ezért nem következtethet ki mindent.

Illetve miből gondolod, hogy az univerzumot egy MI alkotta? Miért kellett megalkotni? Ha így lenne, ki alkotta volna meg az MI-t?

Mi? Ki mit alkotott? Nekem kim Miki és Mimi?

A XI. században egy Guido d’Arezzo nevű olasz bencés szerzetes adott először nevet a zenei dallamok kifejezésére használatos hangjegyeknek. Guido zenetanár és a templomi kórus vezetője is volt, nagyon sokat utazott Olaszországban, és a lehető legtalálóbb módszert próbálta kifejleszteni a zene és az elfelejtett dallamok terjesztése érdekében.

A bencés szerzetes alkalmazta először a négyvonalas vonalrendszert, a hangjegyírást és a szolmizalizációt. A szolmizációt azért találta ki, hogy segítségével jobban eltalálják a tiszta hangokat és az intonációt a tanítványai.

A kotta akkoriban négyvonalas rendszerből állt, később, csak a XVII. században alakult ki a ma is használatos ötvonalas rendszer. Ő vezette be a hatsoros, hexachord hangsort, amelyet ut-re-mi-fa-sol-la néven ismert. A hangok nevét, kivéve a hetediket, egy középkori latin nyelvű himnusz egy-egy sorának első szótagja adta.

UTqueant laxis

REsonare fibris

MIra gestorum

FAmuli tuorum

SOLve polluti

LAbii reatum

Később ezt a hangsort egy hetedik, si hanggal egészítették ki, amely Szent János nevének kezdőbetűiből származik.

Végül nézzük, mi a mostani hangjegyek latin megnevezésének jelentése:

Do – Dominus – Isten;

Re – rerum – anyag;

Mi – miraculum – csoda;

Fa – familias planetarium – bolygók, naprendszer;

Sol – solis – Nap;

La – lactea via – Tejút;

Si – siderae – csillagok.

[link]

Jól értelmezem?

Az a kérdés, hogy mit tesz a mindentudó, ha rájön, hogy van nála mindentudóbb?

Ez annyira metafizikai morfondírozás, hogy csak egy válaszötletem van: sürgősen továbbtanul.

Eszembe jutott amúgy Robert Charles Wilson Pörgés sci-fi trilógiája.

Az ember alkot önfejlesztő nanorobotokat és kicsapja őket az űrbe fejlődni és másik élet nyomát keresni.

Ezek ott igen magas szintre fejlődnek és galaxis-szerte elterjednek.

Míg aztán egyszerre belebotlanak egy másik ilyen mesterséges értelembe, ami ugyanezt csinálja, jóval régebben és már jóval magasabb szinten.

Hogy ők erre mit tesznek?

Nem fogom elspoilerezni.

:)