Az napnak létezhet egy szilárd kőzet vagy fém magja?

A kérdező problémája a következő: Adott egy csillagközi gázfelhő, ami már nem a tiszta 80% hidrogén 20% hélium ősanyag, hanem teleszemetelte mindenféle nehezebb elemmel pár szupernóva robbanása. Ha ebből a felhőből alakul ki egy naprendszer, ugyan úgy mint a miénk, akkor a Napban miért nincs sok nehezebb elem, ami akár fajsúlykülönbséggel, vagy kémiai szelekcióval, bármi módon összegyűlne egy kupacba.

A megoldás az, hogy ezek a szennyező elemek benne vannak a napban, és ezt a színképelemzésük is feltárja, és ebből tudják megállapítani, a tudósok hogy az ősrobbanás óta hanyadik csillaggenerációval van dolgunk. Értelemszerűen minél több szennyezőt tartalmaz egy csillag anyaga, annál később keletkezett. Ezek az anyagok homogénen el vannak keveredve a csillaganyagban, de olyan kicsi a mennyiségük, hogy ettől még simán beindul a fúzió. Olyan mintha egy atombombában nem 99% tisztaságú az urán, csak 85%, ettől még robbanni fog a bomba. Vizsgálják is milyen hatással van a fúzióra ez a szennyezés, és a legfontosabb szennyező a szén, ami katalizátorként viselkedik a fúzióban. Vagyis szénről akkor beszélhetnénk ha lennének elektronjai, inkább a 6 proton jobban illik rá. A lényeg, hogy ez a hat proton könnyen hozzákapcsolódik más közbülsően legyártott atommagokhoz, és többféle fúzió történhet mint a sima hidrogén-hélium reakció. Ez jelentős energianövekedést biztosít a csillagnak, amit mérni is tudnak a Napunknál is. Azt mondják, a Nap energiájának majdnem fele ebből a szénciklusból származik. A világegyetemben már vagy 12 milliárd éve zajlik a nehezebb elemek gyártása, de még mindig legalább 99% az ősanyag. Szóval a naprendszer úgy alakult ki a "piszkos" felhőből, hogy a gravitáció elkezdte összehúzni, de mivel ez nem egy álló felhő volt, a benne lévő anyagok egy részének volt valami perdülete. Ahogy sűrűsödött a felhő egyre közelebb kerültek egymáshoz a gáz és porszemcsék, és a por a mikroütközések révén a gravitáció, valamint a felületi kohézió miatt elkezdett csomósodni. A hidrogén-hélium gáznak nem volt különösebb perdülete, mert gázként viselkedett, és kiegyenlítő folyamatok zajlottak benne, és mivel gáz volt, ezért nem is csomósodott. Gyakorlatilag az történt, hogy a gáz jórésze bezuhant középre a gravitáció miatt, a szilárd,szilikátos, perdülettel rendelkező anyag meg körpályára állt a sűrűsödő protocsillag körül. Természetesen amelyik nehezebb anyagnak nem volt számottevő perdülete, az szépen belezuhant ebbe a csillagkezdeménybe, ebből lett a szennyezés. Egyszer eljött az a magasztos pellanat, amikor az összesűrűsödő, és ezért felforrósodó gáz olyan forró lett, hogy beindult benne a fúzió, és belobbant. A sugárnyomás a könnyebb anyagot, maradék gázt kilökte jó messzire, a nehezebb már részben összecsomósodott szilikátos-fémes anyaggal nem bírt, ezért azok közelebb maradtak. Ahogy egy-két nagyobb csomó gravitációsan összeragadt, egyre nagyobbak lettek, és a pályájukon gyűrű alakban lévő akkréciós korongból szépen összeporszívóztak mindent. Ezekből lettek a belső bolygók.

Nincsen a csillagoknak szilárd magjuk.

Magasabb rendszámú atomok lehetnek benne a csillag élete végén.

Neutron csillagoknál feltételezik , hogy helyenként kialakulhat szilárd burok a felszínen a magas gravitáció miatt.