A kvantumvilágban a részecske vissza tud menni az időben?

Ha jól sejtem, a "félig avanzsált, félig retardált potenciálok" elméletéről olvashattál. Abban van szó időben visszaható kölcsönhatásról (jó, ez nem épp részecske abban az értelemben, ahogy te valószínűleg gondolod), de sajnos a kvantumos változatát nem sikerült kidolgozni.

Itt van egy rövid, idevágó részlet Feynman könyvéből:

[link]

Visszafelé nem közlekedünk az időben.

A relativisztikus sebességgel közlekedő részecske is előrefelé megy az időben, csak számára az idő másképpen telik, mint a hozzá képest álló megfigyelő számára.

Példaként hoznám a müont, ami a légkör felső határán keletkezik, ahol a primer kozmikus sugárzás találkozik a légkör atomjaival. A müon élettartama 2,2 µs. Ekkora idő alatt a fény is csak 660 métert tesz meg. Tehát elvileg a müonnak esélye nem lenne a Föld felszínét elérni abból a több száz kilométeres magasságból, ahol keletkezik. És mégis detektáljuk a felszínen. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a fénysebességhez közeli sebességgel közlekedő, nyugalmi tömeggel rendelkező müon saját ideje más. A külső szemlélő szerint a 2,2 µs már eltelt. A müon órája szerint meg még nem. És nem 660 métert, hanem 600 km-t utazik a Föld felszínén lévő detektorig, és abba becsapódva mi érzékeljük, hogy megjött. Ez az egyik gyakorlati bizonyítéka az idő-dilatációnak.

De a müon is előrefelé megy az időben! Csak lassabban telik számára az idő - az ő sajátideje... mint számunkra, Földi megfigyelők számára a mi sajátidőnk.