Valaki elmagyarázná érthetően, hogy honnan tudják a tudósok, hogy az Univerzum kb. 13-14 milliárd évvel ezelőtt keletkezett?

" Annyit mondok most, hogy az ősrobbanással elfogadod az energiamegmaradás sérülését is"

Az energiamegmaradás zárt rendszerre igaz, az univerzumról nem tudjuk, az-e.

Az energiamegmaradásról soha, senki nem beszél ősrobbanás előtti értelemben.

Úgyhogy semmilyen módon nem sérül tőle.

Ugyanúgy, ahogy a fénysebesség átléphetetlensége is csupán a téridőnkön belül érvényes, a tér tágulására nem.

Szóval óriási hiba ilyen dolgokra hivatkozni a téridőnkön túlmutató eseményekre.

Nem tudja senki mikor keletkezett a világegyetem. Itt sem fogod megkapni rá a választ. A fizikusok sem tudják csupán elméleteik, téziseik vannak rá. Egy közember csak hihet benne. Egy fizikus azt mond, amit akar. Nem tudsz vele vitatkozni, mert ez egy szakma. Nem értheted amit mond. Ide is jött egy két fizikus, talán meg is lettek említve. Részletesen bemutatták amit Rockenbauer és mi lett. Lehülyézték itt őket, hogy nem is fizikus nem is értenek hozzá. Most azt mondják a cikk írója is ostobaságokat beszél, mert hallottak olyat, aki ezzel foglalkozik és olyan téziseket adott elő igaz állításként, ami messze nincsen még bizonyítva és itt elhiszik. Miért?

Mert a fősodrású média ezt állítja, akkor igaznak is kell lenni. Most jön egy fizikus azt mondja nem igaz mert az anomália rizikófaktora kontingentálisan affirmál. Mit tudsz mondani? Semmit. Neki van igaza, mint malacnak meg a másiknak. Malac szerint az univerzum nem volt zárt, amikor keletkezett mert volt más univerzum is. Ő ezt érti, hogy a világ úgy keletkezett, hogy már más világ is volt ott. Érted? Nem volt zárt a világ amikor keletkezett, hiszen volt ott más világ. ennyire agyas. Így van osz' kész hidd el.

Egyébként a világ keletkezését itt mondják 52 percnél [link]

tehát,

akadémiai adattár : itt szerepel a szakterülete , nem kozmológia, nem asztrofizika,

ezért, ezirányú publikációi ---------- ismeretterjesztésre-------- alkalmasak és az is a célja, nem tudományos értekezés, hivatkozásokkal,bizonyításokkal, ami alapja a tudományos publikációnak.

Rockenbauer Antal

Az MTA köztestületének tagja :

A KÉMIAI TUDOMÁNY DOKTORA

1988

SZAKTERÜLET : Spektroszkópia Kémiai Tudományok Osztálya

KUTATÁSI TÉMA :

Dinamikus effektusok vizsgálata szabad gyökökben

ESR spektrumok számítógépes szimulációja

Paramágneses átmeneti fémkomplexek ESR vizsgálata

> Szegény Rockenbauer Pál fizikus.

Antal…

> A szerző fizikus, a BME és az ELTE címzetes egyetemi tanára. [link]

Az ősrobbanás elméletének az alapja a vöröseltolódás jelensége volt. Ennek anno – úgy a 30-as, 40-es években valóban az egyik alternatívája volt a „fáradt fény” elmélet, illetve a periodikus vöröseltolódás elmélete. Kutatták is a dolgot, és az 50-es, 60-as évekre cáfolatai születtek, mind elméleti alapon, mind megfigyelésekkel. A többi alternatív hipotézis hasonlóan járt, a 90-es évektől a szakma kvázi minden alternatív kozmológiai modellt… fogalmazzunk udvariasan: roppant mód valószínűtlennek tart.

Ha jól értem az belinkelt írást, amit csak átfutottam, itt a fáradt fény elméletének egy olyan újraértelmezéséről van szó, amit ha következetesen végigvinnénk, akkor sejtésem szerint egy az ősrobbanás elméletével teljesen ekvivalens modellt kapnánk, csak a számítások bonyolódnának el az *összes* fizikai konstans időfüggő volta miatt.

Maga a szerző fogalmaz így: „legyünk tisztában vele, hogy minden ilyen elmélet spekulatív, mert bizonyításra vagy cáfolatra nincsen mód.”

Az, hogy egy hipotetikus modell bizonyítható, illetve cáfolható, az azt jelenti, hogy a modellből származó számítások összevethetőek a fizikai világ megfigyeléseivel. Ha a kettő összhangban van, az erősíti a modell helyességét, ha a kettő nincs összhangban, akkor a modell cáfolva lett. Ha valami nem bizonyítható és nem is cáfolható, az azt jelenti, hogy nem mond el érdemben semmit a világunkról. Innentől nem tudományról, maximum filozófiáról beszélhetünk, ami szép és jó, de különböztessük meg a kettőt.

> Itt az oldalon van még két fizikus ( 1fizikus, zoltán)

Uhh… Ha ők fizikusok, akkor én a római pápa vagyok, és a Marson születtem.

> Azt honnan tudod, hogy azok nem fizikusok?

Egy fizikus érti a fizikát. Ha a többség által lefogadott nézetekhez képest alternatív nézeteket vall, akkor is érti a többség által elfogadott fizikának az összefüggéseit…

> Minden fizikus tudja, hogy az anyag a semmiből jött létre. Csak számodra érthetetlen ez Wadmalac, mert nem érted a fizikát, sajnálom...

Na pl. ilyenre gondoltam én is. Az ősrobbanás elmélete a már létező világ folyamatainak modelljét foglalja össze. Az ősrobbanás csak annyit mond, hogy a jelenlegi világ egy forró és sűrű állapotból fejlődött ki, miközben ilyen és ilyen jelenségek zajlottak le, amiknek ma ezek és ezek a ma is megfigyelhető bizonyítékai. A fizika nem tud és emiatt nem is akar semmit mondani arról, hogy a világ miből és hogyan jött létre. Az lehet, hogy vannak fizikusok, akik elfoglalkoznak ezzel a kérdéssel is, de ez inkább filozófia. A természettudomány a világ jelenségeinek megfigyeléseiből következtetve tesz megállapításokat a világról, a világegyetem létrejöttéről meg nem hogy gyakorlatilag, de elvileg sem tudunk információ szerezni, így minden ezzel kapcsolatos kijelentés nem tudományos, spekulatív.

> Az ELTE-BME fizikus profja hülye?

Nem, csak eljátszott egy régen süllyesztőbe került alternatíva mentén azzal a gondolattal, hogy hogyan lehet máshogy, de mégis ekvivalens módon értelmezni az ismereteinket. Nem pontos analógiával ez kicsit olyan, hogy fel tudunk fújni egy lufit. De el lehet játszani a gondolattal, hogy nem a lufi lett nagyobb, a lufi mérete nem változott, hanem minden más lett kisebb. De ehhez persze egy csomó más dolgot is kisebbnek kell látni, pl. az atomok méretét, ami miatt kisebbnek kell látnunk egy csomó fizikai konstanst, és ha következetesen végigvisszük, kapunk egy a világot jobban nem leíró, de sokkal bonyolultabb matematikájú modellt a világról.

Nota bene ebből is egy véges ideje tartó folyamat rajzolódik ki. (Szemben az eredeti fáradt fény elméletével, ami a stacionárius , és időben végtelen ideje létező világegyetem képét megtartva próbálta összeegyeztetni Hubble megfigyelésével, a vörös eltolódás jelenségével.)

És akkor nézzük mi a gond azzal, ha a vörös eltolódást vagy a fény energiájának a csökkenésével, vagy a fénysebesség időben változó voltával próbáljuk magyarázni. (Figyelem, a kettő nem ugyanaz! A fénysebesség az a kozmikus „határsebesség”, aminél a speciális relativitásértelmében semmi nem haladhat gyorsabban. Az, hogy történetesen a fény ezzel a sebességgel halad, az pusztán csak abból fakad, hogy történetesen a fotonnak nincs nyugalmi tömege. Az egyik fáradt fény elmélet ennek a határsebességnek az időbeli változását tételezte fel, aztán kiderül, hogy nem jön ki a matek, mert egy csomó fizikai jelenség lezajlását meghatározza ez a fizikai konstans, és vöröseltolódás kimagyarázásából számolt múltbéli fénysebesség és a távoli objektumoknál megfigyelt jelenségek nem voltak összhangban. A másik felvetés meg nem bántja a fénysebességet, mint konstanst, azt időben állandónak veszi, pusztán a fotonnak az energiaveszteségével magyarázza a vöröseltolódást.)

A gond az, hogy ma már elég pontosan tudunk mérni. Nem csak a vöröseltolódás jelenségét figyeltük meg (amit annak tudtunk be, hogy a fényforrás távolodik tőlünk), hanem kékeltolódást is (ami meg annak tudható be, hogy a fényforrás közeledik felénk). Eleve a kékeltolódásra egyik alternatív elmélet sem nyújt magyarázatot, de ezen most lépjünk túl.

Egyrészt a kozmikus háttérsugárzás hullámhosszának mérése vált annyira pontossá, hogy abba már komolyan bezavar az, hogy a Föld kering a Nap körül. A Föld mozgásának irányában a háttérsugárzás hullámhosszát nagyobbnak mértük, mint az ezzel ellentétes irányban mért hullámhosszot. A vörös és kékeltolódást ki kellett kompenzálni a mérésből. Márpedig ezt a vörös- és kékeltolódást sem a fénysebesség időbeli változásának a számlájára nem lehet írni, sem a fotonok energiavesztésének a számlájára. Esetleg van egy mód, amivel még ki lehetne magyarázni a dolgot, hogy a kozmikus háttérsugárzás forrása anno pont olyan sebességgel és olyan tengely körül forgott, mint ahogy most a Föld kering a Nap körül. Lássuk be, ez igencsak valószínűtlen.

Hasonló a helyzet a közeli galaxisokkal. Ugye a közeli galaxisok közül van, amelyik nem távolodik tőlünk, hanem közeledik felénk. Mások meg távolodnak. Ennek megfelelően a színképük is vörös- illetve kékeltolódást szenved, aminek mértéke nem a távolsággal arányos, hanem a hozzánk képesti sebességgel. Ezt meg aztán tényleg nem nagyon lehet mivel kimagyarázni, maximum csak úgy, ha számos más fizikai összefüggés helyességét megkérdőjelezzük, teszem azt az Ia típusú szupernóvákkal való távolságmérés eredményeit.

Bizonyára lehetne még pár cáfolatát felhozni a fáradt fény elméletnek, de szerintem ennyi bőven elegendő.

Zoltán kvantumfizikus válasza:

Ha már így meg lettem szólítva elmondom, hogy az ősrobbanás csak egy hipotézis. Sajnos nekünk már egyetemen bizonyítottkánt tanították. Szomorú ez, mert a jelenségekből más univerzum modellt is össze lehet rakni. Mojjo vadmalacok nem értenek hjozzá, olvasgatnak valamit és azt copy pastelik. Itt van mindjárt az állandó állapotú univerzum modell. Olyan ellentmondásokat kiküszöből, ami az ősrobbanásnál még megmagyarázatlan. Az univerzum állandó állapotú. Halmazállapotváltozások vannak benne. A tömeg időnként zérussá válik. Most éppen pozitív és növekszik. Egyre nagyobbak lesznek a tömegek az atomok pedig ennek következtében egyre kisebbeké válnak. Minden egyre kisebb méretű lesz. Idővel a tömeg pedig zérussá válik.

Mondjuk ebbe a tudományos elméletbe szépen illeszkednek a parajelenségek. Ugyanis az ESP érzékek zérus tömegű jelenségeken alapulnak,ha megfigyeled. Régen amikor olyan állapotú univerzumban éltünk, ahol zérus volt a tömege, akkor szedtük fel ezeket a tapasztalatokat, amit most keresnek emberek tömege. Ez régen a sajátunk volt, benne van az emlékezetünkben. A tudomány és a spiritualitás kezet fog egymással az állandó állapotú univerzum modellben. Ez csodálatos. Az egyik a másikban fejlődik tovább.

Dióhéjban vázolom: az ősrobbanás standard elméletében sok ellentmondás van. A részletesség igénye nélkül csak néhány közülük:

1 - Síkság problémája: k=0 nagyon

pontosan (mérésekből), ehhez

speciális kezdőfeltételek

kellettek

2 - Megfigyelt homogenitás

problémája: a háttérsugárzás

izotóp – ehhez egyszer oksági

kapcsolatban kellett lennie

mindennek

3 ● Honnan származnak a kezdeti

fluktuációk, amik a galaxisok

kialakulásához vezettek?

4 ● Inflációs kozmológia elmélete (1980):

● 10-3 2 s-kor

exponenciális felfúvódás

5 ● 30 nagyságrenddel

kitágul az Univerzum

6 ● Következményei:

● Tér görbülete kellőképp kisimulhat

a felfúvódás alatt

7 ● A felfúvódás előtt oksági

kapcsolatban volt minden

8 ● Kezdetben kvantumfluktuációk,

amiket a felfúvódás növelt

makroszkopikus méretűre

* * *

Az ősrobbanást vizsgáltam mostanában, mert relevánsan kételkedek az egész elméletben. Rengeteg fizikai tételt sért és csak nagy belemagyarázások árán, lehetne megkerülni, de néhány esetben az sem megy, mert újabb ellentmondásokba kerülünk. Energia megmaradást, entrópia tételt is sért és a szingularitást sem magyarázza meg. Lényeg a lényeg, hogy számtalan lehetőséget megvizsgáltam, egyenleteket oldottam meg, osztottam szoroztam, ahogy szokták mondani és végül arra a megállapításra jutottam, hogy egy állandó állapotú modell stacionáriussá alakítása révén lehet megmagyarázni az univerzumunk keletkezését. Azaz állandóan ismétlődő folyamatok mennek benne végbe, de semmi nagy bumm sem volt és nagy reccs sem lesz meg semmilyen bigbangból eredő végállapot felé konvergáló folyamat.

Lényegében az ősrobbanás során a tömeg lett pozitív és ezért látszik tágulni az univerzum, miközben valójában összemegy, azaz mivel a tömeg egyre növekszik, így minden fizikai objektum, atom egyre kisebb lesz és ugye minél régebbi egy anyag a kibocsájtott hullámhossza annál nagyobb és ebből adódik a vöröseltolódás illúziója. Egyébként egy egyel magasabb térdimenziós téridő gigantikus fekete lyukbába zuhanva az anyag ugyanolyan eltérést produkál, mint amit mi az ősrobbanás utáni állapotnak érzékelünk.

* * *

Üljünk egy forgatható zongoraszéken, és kezdjünk el rajta forogni. Nyitott szemmel láthatjuk a forgást, de csukott szemmel megállapíthajuk-e hogy forgunk? Karjainkat kinyújtva/behúzva érezhetjük a centrifúgális és a Coriolis erőket, sőt az egyensúlyi szervünk a fülünkben is figyelmeztet erre minket.

Mi lenne, ha hirtelen eltünne az egész világegyetem? Érezhetnénk-e még a forgást? Ha csak mi vagyunk, akkor van-e értelme forgásról beszélni? Úgy tünik, csak akkor, ha van körülöttünk világegyetem, és ahhoz képest forgunk. Mivel a centripetális és a Coriolis erő nagysága a forgó tömeggel arányos, az a sejtésünk támadhat, hogy a tömeg valahogy kapcsolatban van az anyag világegyetembéli eloszlásával. A Mach elv azt a sejtést mondja ki, hogy a tárgyak tömegét az Univerzum távoli részeiben lévő anyag eloszlása határozza meg.

Ha eltünik a világegyetem, akkor a tömegünk nullává válik.

Az "ősrobbanás" pillanatában a tömegek gyakorlatilag nullához közel álltak.

Hoyle-Narlikar szerint nem volt ősrobbanás, hanem az idő múlásával az anyagi részek egyre nagyobb anyaggal teli részt láttak maguk körül, és a tömegük egyre nagyobbá vált.

A színképvonalak hullámhossza az atom körül keringő elektron tömegétől függ (fordítottan arányos). Ha az elektron tömege növekszik, akkor a hullámhosszak az idővel csökkennek. A távolról érkező színképvonalak hullámhossza a "régi", alacsonyabb tömegű elektronok miatt nagyobbak. Ez a hullámhossz az elektron "pályájának" méretével is kapcsolatban áll, vagyis a méretek is csökkennek a hullámhossz csökkenéssel. Azaz, az atomok mérete is csökken az "öregedésükkel".

*

Az elmélet szerint az univerzum nem ritkul, hanem a belsejében folyamatosan anyag keletkezik, így a távoli múltban is hasonlónak kellene látnunk, mint most. A Hoyle-Narlikar elmélet lényegében a Mach-elv felújítása. Eszerint a részecskék tömege azért annyi, amennyi, mert az univerzumban épp annyi anyag található, amennyi. Az anyagi részecske fénykúpja (tehát amit lát) t=0 (vagyis a keletkezése pillanatában) nulla. Emiatt a tömege is minimális. Ahogy a részecske "öregszik", fénykúpja úgy tágul és így egyre több objektummal kerül gravitációs kölcsönhatásba. Így a tömege az idővel növekszik. Ezáltal az atommag tömege megnő és a körülötte lévő elektronfelhő zsugorodik, vagyis az atomok zsugorodnak így az összes objektum zsugorodik. Tehát a tágulás és az ősrobbanás csupán illúzió, a távolság változatlan csupán a mértékegységeink mennek össze.

A galaxisoknál tapasztalt vöröseltolódásra a válasz a következő: Ugyebár fény úgy keletkezhet, ha egy elekron gerjesztett állapotból visszatér egy alacsonyabb energiaszintre. (fotonemisszió) Mivel az atomok zsugorodnak, így az elektronpályák is, ezáltal a fotonkibocsájtás egyre kevesebb ideig tart, tehát a fény hullámhossza csökken és így jön létre a vöröseltolódás. Vagyis amit mi a távolodásból származó Doppler-hatásnak véltünk, az a galaxisok ősrégi (több millió éves) atomjaiból kibocsátott fény vöröseltolódása. Az elmélet a kvazárok meglehetősen nehezen magyarázható óriási vöröseltolódására is választ ad: A kvazárokat sokszor galaxisok mellett fedezték fel, Arp olyan képeket is készített, ahol gázkar köti össze az óriási vöröseltolódáskülönbségú galaxist és kvazárt. A teória szerint a kvazárok a galaxisok belsejéből dobódnak ki (fehér lyukak), de vöröseltolódásuk nem óriási sebességüket, hanem a bennük lévő anyag csekély korát mutatja. Az is elképzelhető, hogy a kvazárok idővel Seyfert-galaxissá, végül elliptikus galaxissá fejlődnek.

Végül a mikrohullámú háttérre magyarázata: A 3K fokos feketetest-háttér ízotrópiája, az ősrobbanás elméletben igen nagy probléma. Arról van szó, hogy a mikrohullámok intenzitása adott hullámhosszon mindig pontosan ugyanakkora, mindegy, hogy merre fordítjuk a rádiótávcsövet. A whimper kozmológiában a mikrohullámú háttér a t=0 időpont előtt is létezett csillagokból érkezett fény. Egy jelenség szerint a sugárzás szóródásának hatékonysága fordítottan arányos a szóródást okozó részecskék tömegével. Kis tömegnél a szórás nagy. Vagyis a t=0-nál létezett kicsiny tömegű részecskéknél a szórás igen nagy és termalizált lesz.

*

szupertömegű fekete lyukból jövő sugárzás nagy vöröseltolódását az erős gravitációs tér adja. Ez persze hülyeség, mert a sugárzás nem származhat közvetlenül a lyukból (onnan max.a nagyon gyenge Hawking-sugárzás jöhet), hanem az akkréciós korongba beeső anyag tesz szert hatalmas energiára, és ez érhet el minket sugárzás formájában olyan hatalmas távolságról.

Ha figyelembe vesszük azt, hogy a távolabbi kvazárok a számunkra most látható/érzékehető sugárzást a világegyetem korábbi időpontjába adták ki, amikor még sokkal nagyobb energia öszpontosult egy adot pontra, akkor érthető, hogy a távolabbi kvazárok miért világossabak és ez megmagyarázza a vöröseltolódában mért "extra" vöröseltolódást.

Magyarul a kvazárok adott időpontban azonos erejű sugárzást adtak le, de mivel életük korai szakaszában nagyobb energiát adtak le, a távolabbi kvazárokból ez a korábbi, nagyobb energiájú sugárzást észleljük, mig a közelebbi társaikból a már "korral" járó kisseb sugárzást.

/

Természetesen a foton energiát veszít közben amit a neutrinó gáz elnyel és akár a kozmikus háttérsugárzás magyarázata is lehet ha ezt az energiát visszasugározza. Vagyis a háttérsugárzás se a "kozmikus Big-bang" visszhangja hanem a fénysurlódás következtében "felmelegedő" neurtínó gáz okozza.

/

Az elmélet szerint az univerzum nem ritkul, hanem a belsejében folyamatosan anyag keletkezik, így a távoli múltban is hasonlónak kellene látnunk, mint most. A Hoyle-Narlikar elmélet lényegében a Mach-elv felújítása. Eszerint a részecskék tömege azért annyi, amennyi, mert az univerzumban épp annyi anyag található, amennyi. Az anyagi részecske fénykúpja (tehát amit lát) t=0 (vagyis a keletkezése pillanatában) nulla. Emiatt a tömege is minimális. Ahogy a részecske "öregszik", fénykúpja úgy tágul és így egyre több objektummal kerül gravitációs kölcsönhatásba. Így a tömege az idővel növekszik. Ezáltal az atommag tömege megnő és a körülötte lévő elektronfelhő zsugorodik, vagyis az atomok zsugorodnak így az összes objektum zsugorodik. Tehát a tágulás és az ősrobbanás csupán illúzió, a távolság változatlan csupán a mértékegységeink mennek össze.

A galaxisoknál tapasztalt vöröseltolódásra a válasz a következő: Ugyebár fény úgy keletkezhet, ha egy elekron gerjesztett állapotból visszatér egy alacsonyabb energiaszintre. (fotonemisszió) Mivel az atomok zsugorodnak, így az elektronpályák is, ezáltal a fotonkibocsájtás egyre kevesebb ideig tart, tehát a fény hullámhossza csökken és így jön létre a vöröseltolódás. Vagyis amit mi a távolodásból származó Doppler-hatásnak véltünk, az a galaxisok ősrégi (több millió éves) atomjaiból kibocsátott fény vöröseltolódása. Az elmélet a kvazárok meglehetősen nehezen magyarázható óriási vöröseltolódására is választ ad: A kvazárokat sokszor galaxisok mellett fedezték fel, Arp olyan képeket is készített, ahol gázkar köti össze az óriási vöröseltolódáskülönbségú galaxist és kvazárt. A teória szerint a kvazárok a galaxisok belsejéből dobódnak ki (fehér lyukak), de vöröseltolódásuk nem óriási sebességüket, hanem a bennük lévő anyag csekély korát mutatja. Az is elképzelhető, hogy a kvazárok idővel Seyfert-galaxissá, végül elliptikus galaxissá fejlődnek.

Végül a mikrohullámú háttérre magyarázata: A 3K fokos feketetest-háttér ízotrópiája, az ősrobbanás elméletben igen nagy probléma. Arról van szó, hogy a mikrohullámok intenzitása adott hullámhosszon mindig pontosan ugyanakkora, mindegy, hogy merre fordítjuk a rádiótávcsövet. A whimper kozmológiában a mikrohullámú háttér a t=0 időpont előtt is létezett csillagokból érkezett fény. Egy jelenség szerint a sugárzás szóródásának hatékonysága fordítottan arányos a szóródást okozó részecskék tömegével. Kis tömegnél a szórás nagy. Vagyis a t=0-nál létezett kicsiny tömegű részecskéknél a szórás igen nagy és termalizált lesz.

Végig lehetne menni a válasz minden részletén, de jelenleg nincs rá időm, lehetőségem. Így most csak röviden reagálva még mindig ott az a fránya kékeltolódás. Ugye a kozmikus háttérsugárzás forrása – legyen az bármi – nem változik, de a Földnek a Nap körüli forgása miatt megjelenik. Azt is elég nehéz kimagyarázni, hogy ha a vörös/kékeltolódást nem a hozzánk viszonyított sebesség okozza, akkor az Androméda-galaxis fénye miért tolódik el a kék irányba a Nap színképéhez – meg földi körülmények között a hidrogén színképéhez – képest. Ezen felül a kékeltolódás megfigyelhető pl. kettős csillagok esetén is, amiknek a távolsága szintén közel azonos, és az egyik kék, a másik extra vöröseltolódást – a közeli magányos csillagok vöröseltolódásához képesti extra vöröseltolódást – szenved. (Nota bene a vöröseltolódás változásával, illetve a kékeltolódás megfigyelésével lehet nagy tömegű exobolygókat, barna törpéket keresni.)

Mert ha ezt nem tudja kidumálni egy alternatív magyarázat a vöröseltolódára, akkor akármennyire jól hangzó ötletnek tűnik, mégiscsak a megfigyeléseinknek ellentmondó – azaz a megfigyeléseinkkel cáfolt – ötlet.