Ennyire hihetetlen a világunk?

Már Yoda megmondta, az Erőnek balanszban kell lennie.

Hülyék nélkül felbillenne a másik oldalra.

Szerencsére az ősrobbanás, az evolúció nem értelmes lény és nem látja és szégyelli a selejtjeit.

"felbillenne a másik oldalra"

Az miért lenne baj, ha az okos oldal felé billenne?

Ilyen alapon vegyél be egy pár csigát is a társaságba, hogy legyen olyan csapattag is, aki tényleg nem túl okos (de cserébe nem pofázik sokat).

Hogy meglegyen az egyensúly.

"Miért van a világegyetem?"

Szerintem azért, hogy legyen az embernek megismernivalója, ha már ilyen kíváncsi természetü. Ez segít nekünk a fejlödésben és haladásban.

"Az miért lenne baj, ha az okos oldal felé billenne?"

Gondolj bele, az okos akkor mihez képest lenne okos?

:D

"Ilyen alapon vegyél be egy pár csigát is a társaságba, hogy legyen olyan csapattag is, aki tényleg nem túl okos (de cserébe nem pofázik sokat)."

Pártolom.

:D

Ez miért lenne probléma?

A csigát pont ezért írtam: valaha ő volt a csúcsintelligencia. Simán átmegy a borotvapengén, nem mászik bele a sóba, télen elvonul, ha valamibe beüti a szemét, akkor behúzza. Kell ennél több?

Egy kicsit már meghaladta ezt a szintet a világ.

Semmi szükség rá, hogy mesterségesen - vagy bárhogy - visszafogjuk az észt vagy a fejlődést.

"Semmi szükség rá, hogy mesterségesen - vagy bárhogy - visszafogjuk az észt vagy a fejlődést."

Azzal nincs visszafogva, hogy pár hülye nem tudja követni. :D

De, sajnos.

Mert ez a "pár" hülye fog majd szavazni arról a politikusról, aki aztán jól eltrumpolja majd a tudományos fejlődést és a klímakezelést, hogy csak a legfontosabbakat mondjam.

Aztán a következő fokozat majd az lesz, ha jól elverik a túl stréber kölköket, nehogymá' tudós legyen belőlük. Menjenek inkább tisztességes embernek!

Kérdező, a te problémád az, hogy minden relatív. Már a három éves gyermek számára is világos, egy meg kettő az három. A jó egyetemista viszont zsonglőrködik csúnya függvényekkel is. A tudós nem esik késégbe se a nagy bummtól, se a biokémiai reakcióktól, valójában minden inkább izgalomba hozza (na jó, a hülyeség lelombozza). Ez attól van, hogy a még éppen nem ismert és a megismerni kívánt világ közötti (szellemi) távolság körülbelül azonos nagyságrendű.

Ebből pedig az következik, hogy amitől téged a hideg kiráz, az még kevesebb ismerettel rendelkezőknél azért nem okoz problémát, mert fel se fogják a létezését. Vagyis a hidegrázást el lehet kerülni, ha tök hülye marad valaki (bár ekkor azt se fogja fel, mennyivel élhetne jobban) vagy ha elkezd tanulni az ember. Utóbbi valami olyasmi, mint mikor egy homoksivatagból megy az ember a buja őserdő felé. A sivár, egyféle homokot felváltja kezdetben néhány fűszál, gaz, majd virágok, cserjék, megjelenik egyre több állat, mire az őserdőbe érsz, csak kapkodod a fejed a sokféleség láttán. Az emberi agy meg olyan, mint a szivacs. Ha elég lassan és módszeresen haladsz, szépen mindent értelmez, mire a legsűrűbb helyre érsz, meg swm lepődsz, ezt várod. Ha a sivatagból bedobnak hirtelen az őserdőbe, abba pedig beleőrülsz, mert az agy feltett szándéka a megértés, de nem tűri, hogy ez gyorsabb legyen az általa megkívántnál.

Többekhez: világunk lényege a mozgás, ugyanakkor a stabilitás szükséges feltétele az egyensúly. Az embernél ez attól bonyolódik el, hogy képes az öntudatra, a gondolkodásra, így van időfogalma, ennélfogva tudja, mi az, hogy folyamat. Ezért megpróbál egyensúlyokat felborogatni puszta kíváncsiságból. Ebből néha sokat tanul, máskor meg belehal. E szélsőség is az egyensúly hiánya miatt van. Azonban az egyensúlyteremtéshez a megértésen túl arra is szükség van, hogy tudjuk, minek mi az ellentéte.

Az okosság ellentétének tekinthetjük a hülyeséget, de ez kevés. Ugyanis mondjuk egy 100 tagú csoportban lehet 50 síkhülye és 50 tudós, ez még látszólagos egyensúly esetén is akkora feszültséggel jár, ami nagy valószínűséggel robban. Ám ha 50 elég okos és 50 nagyon okos ember van a csoportban, akkor kölcsönös egymásra hatásként együtt még nagyobb eredményeket érhetnek el. Ebből következik, hogy a hülyék kizárása rossz megoldás, a tanítása meg jó megoldás (csak sokkal macerásabb). Az okosságot meg nem érdemes a butasághoz mérten vizsgálni, mert ennek hatása a beképzeltség, ami már önmagában is csökkenti az okosságot. Feltehetően érdemesebb az okosságot a tettre képesség mértékével mérni. Ha ezt megsózzuk a tett minőségének mérésével is, már sokkal ízletesebb lesz, pedig egyes innyencek számára a dolog még tovább fokozható.