Miért törekszik minden élőlény az életbenmaradásra?

Érthető kérdező problémája. Azért probléma, mert nem különbözteti meg a tudattal rendelkező embert az összes többitől (beleértve az atomokat, részeskéket, még a Higgs bozont is). Az ember az egyetlen az általa ismert világban, akinek akarata, célja van. Minden másnak nincs akarata és célja. Helyette van természettörvény, amely szerint viselkedik. A kőnek nem rossz, ha leesik és ripittyára törik. A kő egyszerűen a gravitációs erő szerint mozog. Közbejön a földfelszín, ütközik stb. az ember az egyetlen, ki zuhanás közben elképzeli a jövőt, mert hiszen az időt ő találta ki, hogy megértse a mozgást, így aztán neki rossz, ha arra gondol, hamarosan nem lesz ő. Csak valami húscafat, mi már nem ő. Mert ő a tudatától ő.

Nem keverhetjük az anyagot a gondolkodó emberrel! Az anyagnak nem jó, a "jót" is az ember alkotta saját magának (lásd cél). Ha keverjük, lesznek megválaszolhatatlan kérdések. Nem attól megválaszolhatatlanok, mert itt nincs okos ember, hanem attól, hogy nincs válasz rájuk. Hibásak.

Ne magasztaljuk túl a mi tudatos viselkedésünket.

Ugyanazon természeti törvényeknek, ugyanazon evolúciós folyamatnak egy szinttel bonyolultabb eredménye. A céljaink, lelki kényszereink, akaratunk, minden.

Pont olyan célok ezek, mint ahogy egy állatnak "célja" túlélni, szaporodni, csak a körítés lett bonyolultabb.

Ez a szintlépés már kérdéses, hogy nagyobb-e egyáltalán, mint mondjuk egy egysejtű és egy emlős közti fejlődés.

Szerintem közel sem.

Ez már a vallásos lélek belemagyarázására hajaz.

Szomorú félreértés azon vitatkozni, hogy "életben maradni cél" vagy "gént továbbadni cél". Mert e kettő egy, gént csak élő tud továbbadni, első a hétköznapi, második a tudományos megfogalmazás, de mindkettő ugyanazt mondja.

De, magasztaljuk túl! Már ha az magasztalás, hogy az ismert világban az ember az egyetlen, aki tudattal rendelkezik, ezért sok olyan tulajdonsága van (például gondolkodik, célokat tűz ki, mert érdeke is van), amely más objektumoknak nincs. Azt meg minden értelmes ember gondolja, hogy az ember a természet része, tehát annak törvényei rá ugyanúgy érvényesek. Meg persze azt is érdemes gondolni, hogy van néhány olyan természettörvény, amely kizárólag az élőlényekre vonatkozik, sőt, ezen belül olyanok, amelyek kizárólag az emberre. Ez a "pont olyan cél" pedig pont nagyon nem olyan, mert sem a kő, sem az oroszlán nem fog annyira másképpen viselkedni eltérő közegben tartózkodás után, mint az ember. Jobban belegondolva,, ez a "pont olyan cél" gyakorlatilag a pszichológia létjogosultságát kérdőjelezi meg, vagy kissé általánosabban az etológiáét. Ennyi erővel a fizikát se érdemes annyira részletezni. Ezért azt javaslom, ne becsüljük le az ember céljait. Mert akár akaratlanul, de képes a természet elpusztítására is, azaz atomjainak olyan átrendezésére, amelyet a természet önmagától nem tesz.