A kvantummechanika, miért nem klasszikus Newtoni valószínűség?

A klasszikus mechanikában nincsen valószínűségi rendszer. Minden abszolút pontosan kiszámolható (lenne, ha minden meglenne hozzá).

EZZEL SZEMBEN a valóságban egy kvantumos rendszer valószínűségi: tehát ELVILEG SEM lehet pontosan kiszámolni.

@14 "A klasszikus mechanikában nincsen valószínűségi rendszer."

A klasszikus mechanikára ez igaz, de pl. a klasszikus fizika részét képzi a statisztikus termodinamika, ami viszont valószinűségi rendszerekkel operál. De ott ugye nem követjük, nem követhetjük részecskék viselkedését, hanem a rendszer egészét úgy értjük meg, hogy a rendszert alkotó részecskék bizonyos tulajdonságainak valószínűség szerinti eloszlását feltételezzük.

De nem hiszem, hogy a kérdező erre gondolt volna. Szerintem ezós a csávó.

"statisztikus termodinamika"

Klasszikusan az is kiszámítható lenne, HA úgy működne a világ. De nem úgy működik.

Igen.

Csakhogy amíg a klasszikus fizika szerint LEHETNE elég információ, addig a kvantummechanika szerint NEM LEHET adott pontosságnál több információt szerezni.

ELVILEG SEM!

Borzasztó nehéz elfogadni, hogy mitől más a makrovilág és a mikrovilág. Pedig egyszerű.

Mi emberek makrolények vagyunk, makro érzékszervekkel. Ebben a világban a tapasztalatunk és a számításaink egyeznek. A mikrovilággal az a baj, hogy arról nincsenek tapasztalataink. Mármint a saját érzékszerveinkkel. Ott rengeteg áttéttel próbálunk mérni, és az derül ki, hogy akkor nem jutunk ellentmondásra, ha valószínűségekkel dolgozunk. Ennek megvan a maga oka, a mérés hatás. Mindennek megvan a maga sajátállapota, csak a teniszlabda esetén a mérési hatás érzékelhetően nincs befolyással a teniszlabda saját állapotára, ugyanez nem igaz az elektronra. A Heisenberg féle határozatlansági reláció nem azt mondja, hogy az elektron egyszerre több helyen van, vagy több sebessége van. hanem azt, hogy mi nem tudjuk mérni. Nem azért, mert tökéletlenek még a műszereink, hanem elvileg, soha sem fogjuk tudni, mert túl sok az áttétel, és közben elvész a valódi információ. Ezért soha nem mondjuk, hogy az az elektron t időben P pontban van és v sebességgel mozog, mert ez elvileg nem igazolható. Ám semmi baj, mert valószínűségekkel kiválóan és ellentmondásmentesen le tudjuk írni, tehát ez a módszertan kiváló modell a fizika valósága e szegmensének leírására. A módszer működik.

Még egyszer: nem érdemes keverni a fizikai valóságot, az ő leírására használt modellszámítási módszereket, továbbá fogalmakat.

A klasszikus mechanikában nem volt szükség a valószínűségek fogalmára, minden jelenség magyarázható volt és kiszámítható. Azt is tudták eleink, hogy a számítási kezdetlegességek hibával járnak. Ki is számították az egyes módszerek hibáit. Amikor viszont az érdeklődés a mikrovilág felé fordult (vagy eljutott oda), akkor a korábbi módszerek sok esetben, és egyre többször csődöt mondtak. Végül az éppen ennek hatására is fejlődő valószínűségszámítás eszköztára alkalmasnak bizonyult az ellentmondásmentesség fenntartására, más szavakkal, ismét képesek lettünk a világ e részének sok jelensége leírására, értelemzésére. És vannak ma is hézagok, amiket meg kell oldani. Éppen ez az izgalmas benne.