Tegnap este néztem a Holdat, és...?
Olyan két perc után nem tudtam levenni róla a szememet. Mint amikor megráz az áram, és nem tudod elengedni a vezetéket, annyira magához “ragadott” olyan messziről.
8 perc után már villogtak a körülöttem lévő tárgyak / házak körvonalai. Utána már elvesztettem az időérzékemet és a Hold is mintha helyzetet változtatott volna, odébb csúszott az égen, majd vissza.
Optikai csalódás ez? Vagy tényleg valami furcsa vonzása van a Holdnak?
1# és 2#
Köszi Nektek, azt hittem hülyének fognak nézni emiatt. :D
Szoktam teleszkóppal is bámulni, akkor még gyönyörűbb, olyan mint egy sajt, de érdekes módon nem bolondulok meg tőle, mintha szabad szemmel nézném.
Mert csak ezt a kis százalékot érdekli. Engem például az egész galaxis érdekel, a csillagok, a bolygók, a kövek stb...
A csillagokat és a csillaghullást is egész este képes lennék nézni
(#1-es voltam)
5# Ó, én is imádom! :) Csak a Hold kicsit durvább volt. Nem tudom, hogy vagy vele, de számomra kissé nyomasztó nézni a csillagos égboltot. Olyan elveszettnek érzem magamat olyankor, hogy nem tudok semmit a világról, és hogy ide vagyok láncolva erre a bolygóra, amiből épp, hogy kilátok.
Persze ettől még imádom az űrt, de valahogy mégis megfulladok, hogy nem érthetek semmit, és hogy minden elérhetetlen, megfejthetetlen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!