Mi a stabilizáló-, a szétválasztó- és az irányító szelekció biológiából?

Stabilizáló szelekció esetén az adott fenotípusos jelleg szélső értékei előnytelenek, egy középső érték adja a legjobb fitneszt. Például emberi újszülöttek születési súlya: a túl kis súlyú újszülött könnyen kihűl és a fertőző betegségekkel szemben is fogékonyabb, a túl nagy súlyú újszülött nehezen fér át a szülőcsatornán. Így a közepes felé hajló tömegű kisbabák nagyobb számban maradnak életben. A nagyon kicsi és nagyon nagy babák csecsemőhalandósága sokkal magasabb.

A szétválasztó (diszruptív) szelekció ennek az ellentéte, a a szélső fenotípus szélső értékeit részesíti előnyben. Erre példa a Galapagos szigeteken élő pintyek csőre. Darwin észrevette, hogy a szigeteken élő pintyfajok kellően hasonlítanak egymásra ahhoz, hogy egyetlen faj leszármazottainak lehessen őket tekinteni. A csőrük méretében azonban az egyes fajok között jelentés eltérés mutatkozott. A variáció láthatólag az egyes szigeteken hozzáférhető magokhoz való adaptív alkalmazkodásból származott (nagy magvakhoz nagy csőr, kis magvakhoz kis csőr). A közepes méretű csőrrel nehéz lenne fölszedni az apró magvakat és nem elég kemény a nagyobb magvakhoz, ezért az maladaptívnak bizonyult.

Az irányító szelekció során az adott tulajdonság egyik véglete előnyös, ezért az allélfrekvencia folyamatosan ennek a javára tolódik el. Klasszikus példa a nyírfaaraszoló lepkék szárnyszínének változása az ipari forradalom után. A lepkék színe eredetileg fehér volt, mert így könnyen bele tudtak olvadni a nyírfatörzsek alkotta környezetbe. A gyárak terjedésével azonban a korom megtapadt a fák törzsén, így már nem bizonyult adaptívnak a fehér színű szárny. A szürkésebb lepkék rátermettsége nőtt, így végül ez a szárnyszín terjedt el.

[link]

[link]

[link]