Lehetséges ionizáló sugárzás ellen "immunitást" kialakítani?

Hát nehéz kérdés. Alapvetően a nukleáris robbantásoktól, nukleáris balesetektől nem ér minket sokkal több sugárzás, annyival több meg végképp nem, hogy bármilyen evolúciós folyamat meginduljon.

Mindazonáltal az ionizáló sugárzás "visz mindent".

Így ha nem tudunk egy métert ólmot magunk köré növeszteni a gamma sugárzástól nem leszünk védve.

Hogy pl a pajzsmirigy valamilyen úton tudna-e alkalmazkodni a radioaktív jódhoz... Itt is fellép a probléma, hogy milyen "burok" kellene a sejtek köré, hogy ne károsodjanak a nagy energiájú sugárzás hatására. Gyanítom semmi.

Itt fizikai korlátok lépnek föl. Míg a jegesmedve nagy bundát növeszt, a sivatagi egérnek nagy a füle... Ezek olyan dolgok, hogy hogy hogy nem ütközik fizikai akadályba.

Ezzel szemben egy sejt nem lehet sokkal nagyobb, mert ott már az mindent vinne magával, ha meg jön a sugárzás az elintézi az őt felépítő atomokat, molekulákat.

És hozzátenném, hogy fizikus vagyok, biológiát csak gimiben tanultam emelt szinten, így az evolúcióról nagyon nyilatkozni nem tudok, a sugárzásról annál inkább, ez a specializációm.

És meg azt kell látni, hogy vannak olyan nagyon egyszerű szerveződések, akik bírják a sugárzást, de nem ezt kell alapul venni.

Egy biztos az evolúció csodákra képes, így nem zárhatunk ki semmit, dr tartom a fenti véleményem!

Vannak olyan mechanizmusok, amelyek hatékonyabb védelmet adhatnak az ionizáló sugárzás ellen (hiszen ilyenek valamilyen mértékben most is vannak bennünk). Elősorban a hatékony DNS hibajavítás fontos, hiszen ha az ionizáló sugárzás okozta hibákat gyorsan és hatékonyan ki tudja a sejt javítani, akkor sokkal kisebb eséllyel okoz problémát. Emellett segíthet az olyan antioxidánsok felhalmozása, amelyek semlegesítik az ionizáló sugárzás hatására képződő szabad gyököket.

Az ionizáló sugárzásnak egyik legjobban ellenálló élőlény a Deinococcus radiodurans nevű baktérium (bár úgy látom, találtak olyan Archaeát, ami még jobban bírja). Ez kb. 2-3 ezerszer erősebb sugárzást képes túlélni, mint az ember. Az egyik "trükkje", hogy a DNS-e több másolatban van meg a sejtben, és ha az egyik példány károsodik, azt a másik alapján ki tudja javítani (homology directed repair).

[link]

[link]

Nyilván valamelyest az ember is alkalmazkodhatna erősebb sugárzáshoz, ,de ez nem valósznű, hogy bekövetkezik. Eleve minél bonyolultabb egy élőlény, annál nehezebb az ilyen alkalmazkodás (annál nagyobb gondot okoz a hiba). Csak egy példa: az ionizló sugárzás nálunk erősen növeli a tumor kockázatát (ami ritkán egészséges). A baktériumoknál és más egysejtűeknél ilyesmi fel sem merül.

Az sem hiszem, hogy igaz lenne, hogy jelentősen növekszik a minket érő háttérsugárzás. Az 50-es és 60-s években valóban jelentősen megugrott a légköri háttérsugárzás (a kép a C-14 koncentrációt mutatja), de azóta csökken, mióta beszűntették a felszíni atomrobbantásokat (sőt mára sok ország teljesen beszüntette a nukleáris robbantás teszteket).

[link]

Jelenleg a minket érő háttérsugárzás kb. fele mesterséges (de ez nagyban függ attól, ki hol él), és a mesterséges sugárzásnak a nagy része, ami minket ér, egészségügyi eredetű (Röntgen, CT, stb.)

[link]

A Csendes-óceánon van egy sziget, ahol valamikor, pár nemzedékkel ezelőtt jelentősen megnőtt a sugárzás szintje.

A kutatók ott nem ehetnek semmit.

Azt derítették ki, hogy akkoriban elég nagy volt a halandóság, a mostani emberek viszont bírják, semmi bajuk nem lesz tőle.

Ha a "fejlesztés" alatt emberi tevékenység értendő, akkor határozottan nem. Ha az evolúcióra, annak pár száz év kevés (más szóval rendkívül lassú változás kéne), ugyanakkor, ahogy sadam87 említi, bonyolultabb rendszernél ez sokkal körülményesebb.

Az ózonréteget nem az ember "fejlesztésével", hanem technikai eszközökkel érdemes kezelni.

Egyéb okokból ez a sugárzás nem nő érdemben (az orvosiról esett szó).