A pszichopaták gyárilag a legindividualistább emberek a földön?

De miben hatékonyabbak a pszichopaták? Egy pszichopátiás teszten magas pontszámot elérők például abban a kísérletben teljesítettek az átlagnál jobban, amelynek során egy videofelvételen sétáló személyekről meg kellett tippelni, voltak-e már támadás áldozatai. Egy másik vizsgálat szerint azért megy nekik olyan jól a hazudozás és a színlelés, mert agyműködésük hazugság közben is az átlagtól eltérő, ezért másoknál jóval kevésbé élnek át ilyenkor „erkölcsi feszengést”.

Bizonyos foglalkozásokban jól jöhetnek ezek a nem épp etikus „szuperképességek”. A Nagy Brit Pszichopátia-felmérésben 2011-ben azt vizsgálták, hogy különböző foglalkozásokat űzők körében mekkora számban vannak pszichopátiás személyiségű emberek. A tíz legpszichopatikusabb szakma között a cégvezető (menedzser) és az ügyvéd vezetett, ám meglepetésre előkelő helyen végzett a pap és a séf is. Érdekes módon egy évvel korábban, cégvezéreket vizsgálva, Hare is arra jutott, hogy a pszichopátia mértéke egyenesen arányos a kutatók által az adott személy karizmájára és stílusára – kreativitására, stratégiai gondolkodására és jó kommunikációs készségére – adott minősítéssel.

„Mindig is mondtam, hogy ha nem a börtönökben tanulmányoznám a pszichopatákat, akkor a tőzsdén tenném ugyanezt” – idézi Hare szavait Dutton. Ezzel is utalva könyve központi kérdésére: mitől függ, hogy egy pszichopata sikeres üzletember vagy sorozatgyilkos lesz? Példaként a megnyerően sármos, lenyűgözően intelligens, de a törvényre fittyet hányó szélhámost, Frank Abagnale-t említi, akit a 2002-es Kapj el, ha tudsz! című Spielberg-filmben Leonardo DiCaprio alakított. De akad még meglepőbb pszichopatája is: Szent Pál. És nemcsak a pálfordulás előtti, rettegett Saulra gondol, hanem a megtérése után is állandó kockázatot vállaló, többször bebörtönzött, „karizmatikus manipulátorként” vándorló apostolra. „Lehetséges volna, hogy a szent és a pszichopata valami módon egyazon egzisztencialista érme két transzcendentális oldala?” – kérdezi Pszichopaták című, 1972-ben megjelent könyvében Alan Harrington író. Szerinte kegyetlen és kalandvágyó címszereplői egyszerűen unják magukat, ezért keresnek mindig valami hajszolnivalót az életben: lehet ez a vallás, egy cég vezetése vagy épp súlyos bűncselekmények sorozata.

Rengeteg agykutatási vizsgálatot végeztek már, hogy megértsék, min múlik egy pszichopata sorsa. „Esetükben a homloklebeny alsó részének térfogata és aktivitása eltér az átlagostól. Morális döntéseik és empátiás reakcióik során a kifinomultabb személyek tökéletesen tudják utánozni az átlagos emberi reakciót, de érzelmileg nem reagálnak a helyzetre” – mutat rá egy fontos összefüggésre Kéri. „Nem szükségszerűen jelenik meg a viselkedésben az, ami az agyban és a génekben van” – teszi hozzá Kalapos Miklós Péter pszichiáter. Dutton azonban éppen ezt, a probléma kialakulásának hátterét meglehetősen felszínesen vázolja. „A könyv teljesen homályban hagyja a szocializáció kérdését, pedig az első három évben dől el minden” – így Csepeli. A visszaeső bűnözőkkel foglalkozó vizsgálatok is azt tanúsítják, hogy nagyon sok múlik a kora gyermekkori kapcsolatokon, kockázatos, ha a szülők túlságosan kontrollálják vagy túlzottan szabadjára engedik, elhanyagolják gyereküket.

study-reveals-which-presidents-have-the-most-in-common-with-psychopaths.jpgBill Clinton, forrás: [link]

A könyv szerzője azt is felveti, hogy a pszichopátia talán a modern korra adott egyik lehetséges válasz. Erre egy, az említett brit vizsgálatban részt vevő, magas pszichopátiás pontszámú ügyvéd levele irányította rá a figyelmét. Az ügyvéd ugyanis azt fejtegette, hogy a pszichopátia a „sérülékeny pszichológiai immunrendszer” fogyatékosságaira adhat választ: általa az emberek erősebbé, ellenállóbbá válhatnak. „A társadalomnak bűntelenül is szerepe van ebben: a városiasodás, a tömegesedés, a könnyen elérhető javak, az erőfeszítések nélküli boldogság mind felelőssé tehető” – véli Döme László. Számos jel látszik bizonyítani ezt. Egy kutatás azt találta, hogy amerikai főiskolások empátiaszintje 40 százalékkal csökkent az elmúlt harminc évben. De a Dutton szerint egyre pszichopatikusabbá váló társadalom vezetői, a politikusok is változnak. Itt említi Bill Clintont, aki az amerikai elnökök önéletrajzíróinak megkérdezése alapján felállított pszichopatarangsor élén végzett, John F. Kennedyvel karöltve. A Monica Lewinsky-ügy jól példázta, hogyan lehet a nyilvánosság előtt totálisan elmosni az etikai határokat.

„Az egész társadalom számára a legnagyobb veszély a közös normáknak, a közös erkölcsi elveknek a tönkretétele. Ez egyedül a pszichopaták érdekeit szolgálja, hiszen ők azt erősítik meg a társadalomban, ami egyébként legfőbb jellemzőjük, hogy minden érték viszonylagos, hogy nincs szükség közös erkölcsi tartásra” – hangsúlyozta Kopp Mária orvos-pszichológus egy 2007-es előadásában. A bizonytalan gazdasági helyzet, a politikai élet morális válsága mind-mind melegágyai lehetnek a pszichopátiának. Bár hivatalosan a lakosság 4-5 százaléka sorolható a „társadalom ragadozói” közé, Kopp és Skrabski Árpád 2006-os felmérése riasztó képet festett a magyar közállapotokról. A megkérdezettek több mint fele anómiásnak, azaz gyökértelennek és értékvesztettnek vallotta magát, ami a szakmai értékelések szerint valójában a visszahúzódó, passzív pszichopátia szinonimája.