Az emberi evolúció még folytatódhat?

#12: "Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy miért pont az emberi faj az, akinek az agya ilyen mértékben fejlődött, és fejlődik most is."

[link]

Érdekes, hogy rendre mindenki megfeledkezik azokról a lényekről, amik a majomforma és a mai emberforma között vannak. Ez nem egy lineáris fejlődés volt, hanem minden "átmeneti" formavilágnak többféle faja létezett, vagyis sok olyan faj-létforma volt, amelyek emberszerűek voltak, de azok evolváló ágai kihaltak. Ezen ágak közül mi csak az egyiket képviseljük, és a rengeteg többi változat a mi vérvonalunk mellett kihalt.

Ráadásul a mai majmok soka nagyon is hasonlatos módon gondolkodik, mint mi (ugyanúgy van öntudatuk is, csak alacsonyabb hatékonyságú), és ugyanúgy készítenek szerszámokat ...stbstb. Tehát még ma sem vagyunk egyedül.

A majomforma és a mai ember között a meglehetősen nagynak tűnő szellemi különbség kitöltésére viszont megtaláljuk az evolúciós elemeket az általam beszúrt képen, csak a "töltelék" ma már nem él. Ha kihalnak a mai majmok (amire nagy esély van, hiszen folyamatosan pusztítjuk őket akarva-akaratlanul), akkor úgy fogod találni, hogy az állatvilág és az ember között még hatalmasabb lett a szakadék, pedig erről szó sincs, csak egyszerűen olyanok vagyunk, mint az a kocsmatöltelék, aki kihasználva az erejét, mindenkit szétver, és kidob az italmérésből, hogy neki több maradjon a pultról, és amikor ez sikerül neki, akkor azon csodálkozik, hogy miért van ő itt egyedül... :D

Ilyen egyszerű! Mindenki valami misztikus talányt, szakadékot vél fölfedezni az állatvilág és az ember között, és mintha direkt nem akarná észrevenni azt, ami pedig a szemünket szúrja ki, hogy még a hozzánk is csak kicsit hasonló versenytársakat se tűrjük meg magunk mellett, és ordenáré módon pusztítjuk a gorillákat, csimpánzokat...stb.

Aligha kétséges, hogy a többi versenyzővel is nagy valószínűséggel ezt tettük (nem feltétlenül közvetlen háborúkkal, csak az elszaporodásunkkal is), és az evolúcióban nem ritka, hogy rengeteg hasonló ágból olykor idővel csak egy marad fenn. Ha az túl specializálódott, akkor ki is halt.

Vagyis semmi különös nincs bennünk, és hozzánk hasonló lény és eset is keletkezett bőven, és ha kihalunk, az se lesz valami nagyon különleges dolog.

#12: "Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy miért pont az emberi faj az, akinek az agya ilyen mértékben fejlődött, és fejlődik most is."

Ezt sem értem, hogy miért gondolják rendszeresen...

20-25 millió évvel ezelőtt a kezdeti majomszerű lényeknek még a teniszlabdánál is kisebb agya volt, és mire a közös ős megjelent, addigra ez az agy elérte a hatalmas 3-400 cm^3-es méretet, vagyis az ember előtt is majdnem ugyanolyan irammal nőtt az agyméret az állatok világában is. Az emberi ág egy picit még erre a gyorsaságra is rátett, de előtte az akkori agyméret növekedés is egyedülállóan gyors volt.

Ha megnézed a delfinagy növekedési sebességét, nem egy helyen még olykor az embert is beelőzi gyorsaságban.

Nem, még agynövekedésben sem vagyunk egyedülállóak, csak győztesek, mint minden versenyben. Kb olyasmihez hasonlít az állításod, mintha egy futóversenyen a célszalagot átszakító tag azon elmélkedne, hogy miért ő az egyedüli aki a leggyorsabb. A leggyorsabb mindig egyedül van, nem? :)

Régen az australopithecus volt a világ legokosabb és legfejlettebb agyú lénye, mint félig majom és félig ember. Rajta ugyanúgy csodálkozhatnál, hogy akkor miért pont ő, és miért nem más... Minden korban megtalálhattad volna a legfejlettebb agyút, és csodálkozhattál volna ezen, hogy de miért?

@15

Mi a problémád? Kérdezted, hogy mi lehet az oka az emberi agy egyedülálló fejlődésének.

Igyekeztem segíteni neked. Kb. azt látom most a részedről, mintha a vak ember megkérne valakit arra, hogy vezesse át a gyalogos-átkelőhelyen, majd amikor a valaki ezt megteszi, a vak a végén jól leparasztozza, majd elégedetten megy tovább a dolgára... :D

A látássérült emberek nem ilyenek, de akkor te ezt a szokást hol szedted fel?

@15

[link]

Megnézed, pl. a delfin és emberi vérvonalban az agy fejlődési-"versenyét".

Az agy nem az emberi vérvonalban fejlődött csak gyorsan, ráadásul nem is mindig a leggyorsabban, és volt idő amikor a delfin-vérvonal még rá is vert. Azután az emberi megint előzött...

Nagy ügy... Az agyfejlődés 450 millió éve pontosan ilyen görbékkel volt jellemezhető az ember megjelenéséig is. Hol ennek nőtt, hol amannak nőtt az agya, hol ilyen gyorsan, hol olyan gyorsan.

Minden időben volt valaki és valami nem emberi, aki/ami éppen a csúcson volt, és mindig egyre és egyre magasabb csúcsra került az "új", addig sosemvolt agy. Most éppen az ember agy van a csúcson. Na und? :)

Csak annyit kérdeztem tőled, hogy az ember esetében mi ebben a különös, ha ez eddig is így volt?

Az emberi agy fejlődését meg kb. úgy kell elképzelni, ahol legalább 30-40 különböző versenyző indult el egy futóversenyen, és ahol az ember szakítja át a célszalagot, de a közvetlenül mögötte loholó 10 versenyző elesett a pályán és a földön maradt, és a maradék futó versenyzők így persze a célszalagtól még nagyon távol vannak...

Ennyi az egész. Nem értem, hogy mennyiben érezted ezt a magyarázatot ősemberinek... de bárminek is tartod, akkor is így történt.

@17

Na, ja... :)

Mert ezek az emberek most nem látják élőként a majom és ember közötti láncot, ezért hiszik azt, hogy valami kiemelkedően egyedi és egyedüli az ember... Holott egyszerűen csak arról van szó, hogy a hozzánk hasonlóak kipusztultak a színről, és nem lehetetlen, hogy miattunk is nem kevéssé.

Jobb azt hinni, hogy ártatlan kis angyalokként kiemelkedtünk hirtelen az állatok közül, és tettük ezt nem kipusztítva mindent magunk körül. Pedig ma is pontosan ezt tesszük, és részünkről a legjobban üldözöttek közé tartoznak ma is a legértelmesebb szárazföldi állatok, a gorillák, bonobók, csimpánzok...

Haj, mennyivel is nagyobb biztonságban élhetnének a Földön ezek a csodás élőlények, ha nem lennénk ennyire önimádók és önbecsapók... :(

"a célszalagtól még nagyon távol"

Nincs célszalag, csak verseny van.

Most mi futunk elöl, a közvetlen követőink kidőltek.

Hogy a jövőben mi lesz?

EZ az!

𝐌𝐈 lesz!