Létezik teljeskörű szabadság?

Minden döntésnek vannak következményei.

Szabadon dönthetsz, csak akkor vállalni kell a következményeket.

Ha egy döntés, tett következményei negatív hatással lesznek az életedre (pl. kirúgnak, javítóba kerülsz vagy börtönbe), az átvitt értelemben jelenthet korlátot. Mert hisz hiába dönthetsz szabadon úgy, hogy megölöd a padtársad, nem fogod megtenni a következmények miatt. Azaz kvázi korlátozva vagy a következmények által.

A szabad döntésed fogja elvenni a szabadságod, (pl. a munkavállalás szabadságát ha eltiltanak a foglalkozásodtól) és mivel nem akarod vállalni a következményeket, gyakorlatilag, végül mégiscsak korlátozva leszel.

Értelmezés kérdése, de az én értelmezésemben nincs.

Ha nem tartod be a törvényt, pl embert ölsz, akkor onnantól kényszerpályára vagy állítva. Vagy menekülsz a törvény elől, vagy elviseled a büntetést.

A döntés persze a tiéd, de külső körülmények kényszerpályán tartanak, nem választhatsz akárhogy, csak ezen külső kényszerek által meghatározott lehetőségek közül. Mely lehetőségeknek közvetlen és közvetett következményeik lesznek.

Kérdés, hogy te mi alapján döntesz?

Például azt lehet tudni, hogy mielőtt éreznéd, hogy döntöttél, már 1 másodperce megszületett a döntésed.

"A döntés persze a tiéd, de külső körülmények kényszerpályán tartanak, nem választhatsz akárhogy"

Hát végül is választhatsz, de adott választások hátrányos eredményt hoznak, ezért nem választod.

De azért nagyon kevés választási terület az, ahol csak igen-nem döntés van.

Akkor pedig a kényszerpályán belül is van sok-sok választási lehetőséged.

Nem az a szabadság, amikor megteszel mindent, amit lehetne, hanem amikor te magad választasz a lehetőségekből, érdekeidet figyelembe véve.

A szabadság igazi hiánya az, amikor ez sincs.

Én semmiképpen nem nevezném a szabadság hiányának, ha mondjuk el vagyok kerítve egy aknamezőtől, amire akkor sem lépnék, ha nem lenne kerítés.

A szabadság hiánya, mikor a kerítés aknamező oldalára vagy predesztinálva.

Igen létezik, feltéve, hogy magad így érzed. Ez persze messzire vezet, röviden azt mondanám, önismeret kérdése, valóságismeret kérdése, józanészkérdése.

Természetesen bárkinek ellentmondhatsz. Azonban mindennek van következménye is. Ha ez az akkor jobb, ha ellentmondtál, vagy akkor, ha nem mondtál ellent, jól cselekedtél. Felismerted, mit kell tenned.

Rengeteg ember van, aki siránkozik, panaszkodik. az adott pillanatban megállapítható, valóban nem sokat tud tenni. De ha alaposabban megvakarjuk, kiderül, korábban hibás döntések sorozatát követte el, azok következménye ami miatt siránkozik, és akkor már esetleg tényleg késő. Erre mondják, korábban kellett volna ébredni.

Mindig valamilyen környezetben vagyunk, hatunk rá, az visszahat ránk. Ha értjük a környezetünket, akkor tudjuk, egyes hatásoka hogyan reagáljunk. Gyakran azt is tudjuk, milyen hatások lesznek, fel is készülhetünk rájuk. Ha a környezetünkkel harmóniában élünk, ha felismerjük, hogy tudásunk véges, ezért néha tévedünk, ha mindezt tudjuk és eszerint cselekszünk, aza teljeskörű szabadság. Ezt csak az éli meg, aki az előbbiekre képes. A többi kisebb nagyobb korlátokat lát maga előtt, egy idő után akár úgy érzi, börtönben él. Pedig csak nem képes felismerni, mit kell tennie.

#5: Nagyon jó megállapítások.

Az esetek többségében az emberek maguknak építik a ketrecet, ami sakkban tartja őket.

"mindezt tudjuk és eszerint cselekszünk, aza teljeskörű szabadság"

Nem, ez egy félreértelmezés.

Amit írtál, az a létező szabadságod teljes körű felismerése és legjobb kihasználása.

De 𝐒𝐄𝐌𝐌𝐈𝐓 nem mond arról, hogy valójában mekkora nagyságú szabadságod van!

Teljeskörű szabadság?

És kizárólag számodra?

Vagy ezt mindenki számára megengeded?

Mert ha igen, akkor mások szabadságjogait sem csorbíthatod a saját szabadságod gyakorlásával.

Ha a szomszédod is szabad ember és éjfélkor van kedve 95dB hangerővel meghallgatni egy dobszólót, nem éreznéd az alváshoz való szabadságodat korlátozva?

#8: Pontosan.

Amint már ketten laktok a Föld bolygón, nem csak te egyedül, máris korlátozzátok egymás szabadságát.