A tudás monoton? Vagyis ha megtudok valamit, akkor várható értékben mennyire jellemző, hogy a korábbi ismereteimben elbizonytalanodok?

Mondjuk a legjobb példa az atommodell.

Még mindig tanítják a naprendszer modellt, pedig csúnyán félre tudja vezetni az embereket.

De sajnos nincs másik olyan modell, ami szemléletes képet adna.

Ez kicsit olyan, mint ahogy egy város térképe ott lakva felépül a fejedben.

Eleinte van pár egyszerű fókuszpont, amit már ismersz, közte fehér területek és eme fehér területek miatt esetleg az ismert részeket is rosszul viszonyítod egymáshoz. Aztán ahogy gyűlnek az ismeretek, töltődik fel a fehér terület és ahogy áll össze, pár már ismert helyről eddig tudottakat kicsit korrigálnod kell, hogy bepasszoljon.

Az meglehetősen ritka, hogy a már ismert térképpontokat totál kukába kéne dobnod.

A "monoton" egy másik fogalom. A "vagyis"-hoz semmi köze.

Minden azon múlik, mit nevezünk (személyes) tudásnak. Egy konkrét ember rendelkezhet rengeteg különböző fontosságú téves ismerettel is. Egy új ismeret ezekkel kerülhet ellentmondásba. Ezért ha ellentmondást fedezünk fel, mindenekelőtt meg kell vizsgálni, az új vagy valamely régi a hamis. Azt ki kell hajítani (ez néha bizony elég keserves). E módszer egyre stabilabb tudást ad (egyre kevesebb téveset), ebben az értelemben a tudás mennyisége egyember életében valóban monoton. Ez alól van egy kivétel, ha valaki bekerül egy szektába, ahol módszeresen cserélik le minden tudását tévhitekre.

Minden új, megszerzett tudást integrálsz a már meglévő ismereteiddel.

Ahol ellentmondás van, ott fel akarod oldani azokat.

Tehát összhangba hozod a kettőt, vagy ha nem lehet, parkolópályára teszed a régit vagy az újat aszerint, hogy melyiket tartod kevéssé igaznak a világképed alapján.