Van ez az űrlift koncepció, amihez nagyon nagy szakítószilárdságú anyag kéne. De elviekben ez milyen magas lehetne? Van annak akadálya, hogy a holdig érjen?

Elérhetne a Holdig, de minek, mi értelme lenne?

Egyébként az ideális magasság az űrliftnek az kb. a geostac magasságnál lenne, 38000 km körül.

Az az űrlift ideális, ami helyben marad.

Ehhez az kell, hogy kifelé ugyanannyi (egy picit több) erő húzza, mint befelé.

A geostac. magasság az csak az egyik fele. A másik felére kell egy ellensúly.

A Holdig nem mehet el, mert leszakadna. A Holdhoz meg végképp nem érhet hozzá, mert az odébb megy.

De ez értelmetlen is lenne, mert ilyen magasságban már kiválóan lehet közlekedni.

A Holdra is lehet tenni ilyet.

Ez jó írás, elmagyarázza a dolgokat.

[link]

Az űrlifttel amúgy is rengeteg baj van a kötél szakítószilárdságán kívül is.

Űrszemét veszélye, pályakiegyensúlyozási problémák stb.

Hiába lenne meg az anyag meg a pénz, sok-sok technikai problémát kéne még azon felül megoldani.

Mindez a szükséges, a geostac magasságon csak kissé túlnyúló kötél esetén is meglenne, ha hosszabb, még rosszabb a helyzet.

Magasabbra végképp nincs értelme nyújtani.

Onnan már szinte nulla energiabefektetéssel lehet elhagyni a földkörüli pályát, akárhova is készülsz.

Van egy másik koncepció, amikor a "kötél" a földön sincs rögzítve, egy központi egység kering valahol geostac alatt, forogva, abból sugárirányban kinyúló kötelek "lógnak be" periodikusan a légörbe, ahhoz tud magaslégkörből csatlakozni az űrhajó, a körbeforgó kötél parittyázza ki az űrbe, miközben a másik kötélen légkörbe másik hajó tér vissza.

Ezzel is van baj rendesen.

"Valaki azt mondta elérhet a holdak, más meg azt hogy nem."

Mert elvben elérheti, gyakorlatban meg nem.

"mert a két ember közül valaki nyilván nem ért hozzá."

Egy ember nem is érthet mindenhez, mai egy űrlifthez kéne. Kéne anyagfizikius, kémikus, asztofizikus, gyártásmérnök meg még egy tucat más szakma.

És képzeld, még ezen szakemberek is vitáznak rajta, megvalósítható-e az űrlift.

"Mivel ott kisebb a légnyomás (nincs is), ezért nem is lenne talán olyan energiaigényes fenntartani egy átszivattyúzást, nem?"

De.

A Föld körül vákuum van, mégsem "esik ki" oda a légkörünk, ugyebár.

Gravitáció. Ez itt a baj meg a szerencsénk is egyben.

És az az űrlifted csövében is lenne. Úgyhogy de, elég rendesen kéne pumpálni.

Amúgy, ha egyszer már a légkörből ki tudtad választani a széndioxidot, ezernyi módon most is lehetne vele mit kezdeni.

Csak ugyebár mind ki kéne szedni. Ez a nagy gond. Többet tolunk be, mint amit ki tudunk szedni annyi idő alatt.

"a légkör körül vákuum van, tudom, és van gravitáció tudom"

Oké, akkor alkalmazd is.

A légkört a gravitáció tartja ott, ahol van, annak megfelelően csökken a nyomása felfelé vákuumig.

Ha állítasz egy függőleges csövet, tele széndioxiddal, tegyük fel a Holdig, ami ugyan lehetetlen, de tegyük fel, abban is ez lesz, talajszinten mondjuk kicsit több, mint 1 bar, mert nehezebb a levegő átlagos tömegénél, felül meg valahol már vákuum lesz benne.

Megpumpálod lentről, megy szépen felfelé.

Akár a Holdig. Persze, a Hold vonzásától a Hold-föld Lagrange pont után elkezd a Hold felé "esni" és ott gyűlik fel a csőben némi nyomás. De ha abbahagyod a pumpálást, lesz egy kicsi a Holdn felgyűlve, a többi a Földre sülyled vissza, köuzépen vákuum. Nem fog folyamatosan magától átfolyni. Mint ahogy a szivattyúk is vákuummal max 10 méterre tudják felhúzni a vizet, a Hold sem fogja tudni "felszívni" a gázt.

Mindegy, a lényeg, még ha lehetne is, írtam, mi a gond. Ha a CO2-t már kivetted a légkörből, ezer dolgot csinálhatsz vele, sok mindenre el lehet használni, nem kell "eldobni".

De kiszedni drága és lassú a termelődés tempójához képest.

És ki kell szedni.

HA meg lehetne oldani, hogy nem kerül a légkörbe, hanem helyből begyűjtjük, megint csak nem lenne gond.

De ez sem megy az esetek többségében.

Itt a gond.

Nem azzal, hogy nincs hova tenni.