Az immunrendszer memóriasejtjei miért, és hogyan veszítik el idővel az antigének ellen tárolt információikat?

Az volna a cél, de az immunrendszered fenntart egy viszonylag stabil mennyiségű memóriasejtet és az újak mindig kiszorítanak valamennyit a régiekből. Nem az egyes memóriasejtek hatékonysága romlik, hanem az adott antigént felismerő memóriasejtek száma fogy szépen lassan.

Úgy képzeld el, hogy a memóriasejtek járőrök egy tömegben. Ha épp elsétál mellettük a célpontjuk, akkor riadót fújnak, hogy visszatértek a gonoszok, és beindul a memória alapú immunválasz az adott antigén ellen: elkezdődik az antitest-termelés és a tömeg átfésülése.

Ha sok van az adott memóriasejtből (sok járőr mászkál a tömegben) akkor egy újrafertőzés esetén viszonylag hamar találkozik valamelyikük egy antigénnel, időben riadót fújnak. Ha kevés van belőlük, akkor mindez tovább tart, órák vagy napok is eltelhetnek, amíg végre valamelyik észreveszi hogy baj van, de addigra már annyira elszaporodtak a rendbontók a tömegben, hogy csak közel akkora csatározás árán lehet leverni őket, mint az eredeti fertőzés során.

Hogy ne durranjon ki az ember.

Viccet félretéve, a szervezet optimalizálja az erőforrásait, és erre a megoldásra jutott: az aktuális fertőzés ellen hatásosnak bizonyuló antitestekkel csinál egy adag memóriasejtet, aztán ha nem használja őket, akkor lassan fogyni hagyja azt a verziót.

Lehet hogy hasznosak lennének még egyszer az 1992 őszén elkapott nátha ellen működő antitestek, de jellemzően nem éri meg akkora állományt tartogatni belőlük, mint amennyi abban a szezonban indokolt volt.

Még annyi az eredeti kérdéshez, hogy vannak olyan betegségek, amelyek ellen egészen megfogyatkozott számú memóriasejttel is tökéletesen lehet védekezni (pl. lassan szaporodik a vírus, vagy az antitest/receptor erősen kötődik így "messzebb lát" a tömegben) de azt még nem tudjuk hogy a koronavírus elleni antitestek ebbe a kategóriába tartoznak-e. Pár éven belül ki fog derülni.