Okozhat gravitációs hullám szupernóva-robbanást?
Sikerült már detektálnunk pár erős gravitációs hullámot. Tudjuk, hogy ilyen keletkezhet fekete lyukak összeolvadásával de akár szupernóva-robbanás révén is.
A kérdésem az lenne, hogy vajon "fordítva" működik-e a dolog?
Tehát mondjuk két fekete lyuk összeolvadása az "epicentrum" közelében okozhat-e szupernóva-robbanást olyan csillagokban, amik alapból nem jutnának erre a sorsra, vagy hozhatja-e a robbanást korábbra olyanokban, amik jóval később "terveztek" ilyen disznóságot.
Mivel jó néhány gravitációs hullám eredetét már bemértük, az utólagos megfigyeléssel észre kéne vennünk, ha a forrás körül koncentrikusan sorban gyulladnak a "jelzőfények".
Próbáltam ilyen megfigyelési eredményeket keresni, eddig em sikerült találni.
Előre is köszönöm a választ.
"Ráadásul ilyen megfigyeléshez nagyon pontosan kellene ismerni a gravitációs hullám forrásának és a csillagnak is a távolságát, egymástól és tőlünk is. (Ld: fénysebesség.)"
Ez a lehetőség elég jól adott, ha galaxismag fekete lyuk produkálja a hullámot.
De minimum annyival később, mint amennyivel később éri el a hullám. És ahhoz még túl rövid ideje detektáltuk őket. Ez jogos.
Valóban, ennyi idő alatt legfeljebb az akkréciós korong méretében érzékelhetnénk, vagy még ott sem.
Épp közben morfondíroztam a terjedési körön és a megfigyelhetőség időpontján.
Teljesen jogos.
Szóval ha van is ilyen hatás, még igencsak sokat kell várni, amíg észlelhetjük.
Köszönöm.
Nem okozhat.
Szupernóvákból több fajta létezik, de közös jellemzőjük, hogy olyan nagyon nagy tömegű, fúziós üzemanyaghiányos csillagokból keletkeznek, amelyekben a fúziós reakciók nem tudják ellensúlyozni a nagy tömeg miatti gravitációs nyomást, ezért a csillag elkezd összeroskadni, majd az így felhevült külsőbb rétegekben még meglévő könnyebb elemek, amelyek addig nem fuzionáltak az alacsonyabb hőmérséklet és nyomás miatt, hirtelen reakcióba lépnek egymással, lényegében felrobbantva a csillagot.
A folyamathoz tehát egy a centrum felé mutató, azaz befelé ható nagy gravitációs nyomás szükséges, és az, hogy ez ennek a csillag az akadozó fúzió miatt ne tudjon ellenállni. Mindezt egy külső, mégoly erős gravitációs hullám sem képes előidézni, mivel ez legfeljebb külsőleg torzítja, azaz széttépi a csillagot.
Hozzáteszem, nem végeztem modellszámítást az ügyben, de a józan ész ezt diktálja. Egy másik centrumból érkező gravitációs hullám nem képes a csillag centruma felé szimmetrikusan ható, összeroppantó erőt produkálni. Egy csillag vagy saját energiatermelésének elégtelensége miatt válik instabillá, vagy nem lesz belőle szupernóva.
#5: Értem és jogos. Én konkrétan arra gondoltam, hogy, lévén a gravitációs hullám a tér "hossztorzulásában" jelentkezik, esetlegesen kiválthat lokális nyomásnövekedést. Ha nem is koncentrikusan.
Őszintén szólva nem tudom, ezek a hullámok milyen hullámhosszal rendelkeznek, hogy beleeshet-e egy komplett csillag a "sűrűsödés" fázisba.
#7: igen, hülyén fogalmaztam, nem érvényes a sűrűség, mint fizikai mértékegység változása.
Viszont gravitációs változás történik, lehet, hogy rosszul következtetek ebből alkalmi nyomásváltozásra.
@Mojjo
Ha ez így lenne, akkor mi sem tudnánk megmérni egy Földön áthaladó gravitációs hullámot sem.
A gravitációs hullám a metrika helyfüggését változtatja meg, azaz árapályerőket kelt. Ez - ahhoz hasonlóan, ahogy a Holdnak és a Napnak is van ilyen hatása - azt okozza, hogy az egyébként egymáshoz képest nyugalomban lévő viszonyítási pontok közti távolság változik, amikor a hullám áthalad. Erős gravitációs hullámról akkor beszélünk, ha a tárgyhoz képest kis hullámhosszú és nagy amplitúdójú hullámról van szó, azaz a csillag egyes részei nagy mértékben elmozdulnak egymáshoz képest. Ez a hatás minden, csak nem láthatatlan, és lényegében hasonló, mint amikor egy kisméretű fekete lyuk eseményhorizontjához közel lévő tárgy is szétszakad, mert a metrika térfüggése miatt más gravitációt érez az eseményhorizonthoz közeli része, mint a távoli.
@9: Köszönnöm! Így utólag elolvasva az 5-ös hozzászólást, már ott is van utalás erre.
Viszont ezeket a változásokat kivülről látjuk. Én arról írtam, hogy belülről mit is lehet látni, érzékelni.
Nagyon egyszerűen, van a kezemben egy vonalzó, amivel lemérem az alkarom hosszát. Jön a gravitációs hullám, ami megváltoztatja az alkarom hosszát - viszont ezt nem fogom tudni a vonalzómmal kimérni, mert hiába tartom oda az alkaromhoz a vonalzót, annak a mérete is pont ugyanúgy változik. Egy külső megfigyelő persze látni fogja, hogy megváltoztak a dolgok, de a belső nem. Vagy rosszul gondolok valamit?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!