Okozhat gravitációs hullám szupernóva-robbanást?

Nem okozhat.

Szupernóvákból több fajta létezik, de közös jellemzőjük, hogy olyan nagyon nagy tömegű, fúziós üzemanyaghiányos csillagokból keletkeznek, amelyekben a fúziós reakciók nem tudják ellensúlyozni a nagy tömeg miatti gravitációs nyomást, ezért a csillag elkezd összeroskadni, majd az így felhevült külsőbb rétegekben még meglévő könnyebb elemek, amelyek addig nem fuzionáltak az alacsonyabb hőmérséklet és nyomás miatt, hirtelen reakcióba lépnek egymással, lényegében felrobbantva a csillagot.

A folyamathoz tehát egy a centrum felé mutató, azaz befelé ható nagy gravitációs nyomás szükséges, és az, hogy ez ennek a csillag az akadozó fúzió miatt ne tudjon ellenállni. Mindezt egy külső, mégoly erős gravitációs hullám sem képes előidézni, mivel ez legfeljebb külsőleg torzítja, azaz széttépi a csillagot.

Hozzáteszem, nem végeztem modellszámítást az ügyben, de a józan ész ezt diktálja. Egy másik centrumból érkező gravitációs hullám nem képes a csillag centruma felé szimmetrikusan ható, összeroppantó erőt produkálni. Egy csillag vagy saját energiatermelésének elégtelensége miatt válik instabillá, vagy nem lesz belőle szupernóva.

@Mojjo

Ha ez így lenne, akkor mi sem tudnánk megmérni egy Földön áthaladó gravitációs hullámot sem.

A gravitációs hullám a metrika helyfüggését változtatja meg, azaz árapályerőket kelt. Ez - ahhoz hasonlóan, ahogy a Holdnak és a Napnak is van ilyen hatása - azt okozza, hogy az egyébként egymáshoz képest nyugalomban lévő viszonyítási pontok közti távolság változik, amikor a hullám áthalad. Erős gravitációs hullámról akkor beszélünk, ha a tárgyhoz képest kis hullámhosszú és nagy amplitúdójú hullámról van szó, azaz a csillag egyes részei nagy mértékben elmozdulnak egymáshoz képest. Ez a hatás minden, csak nem láthatatlan, és lényegében hasonló, mint amikor egy kisméretű fekete lyuk eseményhorizontjához közel lévő tárgy is szétszakad, mert a metrika térfüggése miatt más gravitációt érez az eseményhorizonthoz közeli része, mint a távoli.

@9: Köszönnöm! Így utólag elolvasva az 5-ös hozzászólást, már ott is van utalás erre.

Viszont ezeket a változásokat kivülről látjuk. Én arról írtam, hogy belülről mit is lehet látni, érzékelni.

Nagyon egyszerűen, van a kezemben egy vonalzó, amivel lemérem az alkarom hosszát. Jön a gravitációs hullám, ami megváltoztatja az alkarom hosszát - viszont ezt nem fogom tudni a vonalzómmal kimérni, mert hiába tartom oda az alkaromhoz a vonalzót, annak a mérete is pont ugyanúgy változik. Egy külső megfigyelő persze látni fogja, hogy megváltoztak a dolgok, de a belső nem. Vagy rosszul gondolok valamit?