A sípban kialakuló állóhullámokat miért transzverzálisan ábrázoljuk?

Veheted úgy is, hogy az amplitúdó minden pontban a helyi légnyomás-érték.

Olyan irányban ábrázolod, amilyenben jólesik, mert nem hosszmértékről van szó, a hullám haladási vonala meg hosszmérték szerinti.

Konkrétan pont ebbe a tengelybe téve nem lehet értelmesen ábrázolni, mert minden egyes pont ábrázolt értéke rálógna a mellette lévőére.

#4

Ez nagyon jó lenne, ha elmondanák a tankönyvírók, hogy így van. De nem mondják, a diáknak úgy kell kitalálnia.

#5 Ne aggódj, a diákok többsége egyszerűen nem találja ki. Hanem azt hiszi, hogy a hanghullám az tényleg úgy megy a csőben, ahogy a képen van.

De ehhez jól magyarázó tanárok kellenének, ami nem olyan egyszerű. Vagy jó demonstrációs eszközök. Még gyerekként láttam egy "kígyósütő" nevű eszközt. Egy sima rézcső volt, lyukakkal. Mintha a gáztűzhely égőjét "kitekernénk".

Az egyik végén ment be a gáz, a lyukakon jött ki, ahol meggyújtották. A cső másik végén egy hangszóró volt. Ahogy szólt a hangszóró, szépen lehetett látni, hogy a lángok hossza hogyan változik. Mert ugye a csőben is változott a nyomás. Azóta se láttam jobb eszközt a hanghullámok természetének ábrázolására.

Igen, nekem is úgy rémlik, hogy a longitudinális hullámokra volt ilyen sűrűsödés-ritkulás ábrázolás.

A merőlegesen vett amplitúdó ábrázolása már absztrakció.

Lehet, hogy tényleg nem elég hangsúlyos ez az oktatásban. Vagy simán nem figyel oda a jónép és a füzetében másnap találtakat értelmezi félre. :)

Ott vannak az elektromágneses hullámok.

Ott a hullám helyi értékeit, az amplitúdókat mágneses meg elektromos térerők képviselik, ami szintén nem hosszmérték, mégis egyértelmű, hogy transzverzális hullámról van szó, mert polarizálható.

A plusz-mínuszoknak elektromosan, az észak-délnek mágnesesen valódi térbeli irányai vannak.

Szóval ott valóban van valódi, nem csak absztrakt értelme, jelentősége a hullámterjedési irányra merőleges ábrázolásnak.