Valahogy létre lehetne hozni egy replikátor molekulát laboratóriumi körülmények között?

Amennyire én tudom ilyesmit még nem állítottak elő.

Szerintem olyan hogy egy szerves anyag (nem egy szervezetről beszélve hanem egy konkrét vegyületre), egy az egybe lemásolja saját magát nem nagyon lehetséges.

Már csak abból kiindulva hogy a ma ismert enzimek sokkal bonyolultabbak mint amiket előállítanak. Például az alkohol dehidrogenáz enzim, annyit csinál hogy alkoholokról szedi le a hidrogént, ez 1 hidrogén különbség, és ehhez a művelethez egy több száz atomból álló enzim kellett.

Ezek egyszerűen túl bonyolultak ahhoz mondjuk nyersanyagokból építsék fel magukat. Az hogy létrehozza magát olyan esetekben lehetséges, mondjuk ha van egy enzim amiben van egy rész amiben mondjuk A és B része egy észter kötéssel kapcsolódik egymáshoz, és az enzim észter kötéseket alakít ki. Ha ezt a enzimet bedobjuk egy olyan elegybe amiben az enzim A és B külön van. Akkor az enzim elkezdi észterezni A és B rész és így létrehozhatja magát.

Ez viszont feltételezi hogy rendelkezésre állnak már alapból elég bonyolult szerves molekulák.

A vìrusok ezt csinàljàk. Persze kibicelik az èlő sejtet, de megcsinàljàk.

Olyat mar csinàltak, amit XNA (XNS) kènt hìvtak. Egy mestersèges örökítő anyag ès enzimet, ami azt màsolja, de ennyi.

3. Eleg sokmindent megtudunk magyaràzni, amit evekkel ezelőtt nem. Èlet nèlkül is rengeteg szerves anyag előàllìtható ès rengeteg modell van arra, hogy ez meg is törtènhetett. Màsrèszt meg rengeteg idő ès lèpes lehetett aközött, hogy elkezdődött valami ès, hogy itt vagyunk.

Szerintem rettenetesen összetett ahhoz a mai élet, hogy természetes úton ennyi idő alatt kialakulhatott volna egyfajta szerves leves itt a Földön magától, amiből ilyen összetett sejtek, DNS-szintézis, stb. kifejlődjön relatíve rövid idő (néhány százmillió év) alatt, mindenfajta külső intelligencia segítsége nélkül. Hamarabb el tudnám képzelni, hogy a hatalmas világegyetem számunkra közel végtelen (tizen milliárd fényévnyi) kiterjedésében valahol valóban létrejött valamiféle sokkal primitívebb, de intelligens fajjá/fajokká fejlődő életforma, ami esetleg több lépcsőben, immár tudatosan továbbfejlesztette, racionalizálta, illetve elterjesztette az univerzumban az életet, vagy esetleg a mai életnek egyfajta elődjét. 13...15 milliárd év rendelkezésre álló idő és ilyen hatalmas kiterjedés alatt így már elképzelhetőbb egyfajta magától kialakuló, többlépcsős evolúció. És ezért tartom nehezen megismételhetőnek egy mai bonyolultságú, vagy azt meghaladó létforma teljes nulláról való megteremtését, ami erősen az intelligens tervezés sajátságaira hajaz.

Ez alapján gondolom úgy, hogy vagy a jelenlegi létformákat meghekkelve készítünk egy ezzel kompatibilisat (vagy másfélét, de mégis hasonló szén alapokra épülőt) elvűt, vagy teljesen más alapokon nyugvó minimumrendszert próbálunk meg kiokoskodni, amiről persze se elképzelésünk, se ötletadó mintánk nem lehet. Simán lehetséges, hogy ez a feltételezett előző fejlődési lépcsőből származó intelligencia nem is szén alapú, esetleg nem is szilárd létforma. Lehetne pl. plazma, fény, vagy energia alapú is, melyekről elképzelésünk sincs egyelőre. A replikációnál is ennek megfelelően terjeszteném ki a lehetséges megoldások sorát.

Ezek a gondolatok merőben új dimenziókat adnak biológiai eredetünknek. Nem válaszolják meg persze a genesist, egyszerűen új lehetőségeket adnak annak kutatásához, ráadásul még több kérdést vetnek fel. De a tudás lényege pont ez: egyre több, egyre újabb kérdéseket lesz az ember képes megfogalmazni, vagy nem?