Miért nem alkalmazunk annihilációt energiateremlésre(részecske antirészecske találkozik és megsemmisül mindkettő, E=2mc*2)fisszió és fúzió helyett?

Az a E=2mc*2 valójában

∆E = ∆m c2

úgyhogy még 1 kicsit fejesztened kell magad a Szinthez :)

Nem csak, hogy drága, de nem tudunk egyelőre csak baromi kis mennyiséget előállítani.

A baromi kis mennyiséget úgy kell érteni, hogy az emberiség által valaha előállított antianyag kb egy kávé lefőzéséhez lenne elegendő. Az antianyag nem olyan, mint a kőolaj, vagy az urán, vagy a hidrogén, hogy van, max kicsit finomítani/dúsítani stb kell.

Esetlegesen, ha meglesz a technikája, energiatárolásra lehet jó. Sokáig gyűjtögetett nagy mennyiségű energiát lehetne tárolni majd koncentráltan leadni. Szóval például űrhajó hajtóműnek jó lenne, kis térfogatú nagy energiatartalmú hajtóanyagként.

Sok évig gyűjtött antianyagot használhatna az űrhajó pár hónap hajtásra, az elég jó energiasűrítés.

Csak a tárolás is energiaigényes, szóval ez még elég messzi jövő.

De tényleg, energia TERMELÉSÉRE alkalmatlan, hiszen először elő kell állítanunk, csak azt adja vissza, amit beleteszünk, mínusz a hatásfok-veszteségek az előállításnál.

Egyelőre a fúziót sem nagyon alkalmazzuk. Pedig az nemcsak drasztikusan olcsóbb az antianyagnál, de könnyebb is vele bánni.

És valóban döntő különbség: Anyagfajták még csak akadnak a földünkön, antianyag nem (ha nem számítjuk a véletlenszerű, irdatlanul rövid időket, mikor éppen keletkezik és elnyelődik).

Tehát röviden: technikai nehézség és pénz az ok, ha feltesszük, hogy akad it valahol. De mivel nem akad, a tényleges ok: drágább. Sokkal.

"Egyelőre a fúziót sem nagyon alkalmazzuk."

Alkalmaznánk, ha sikerülne végre.

Talán majd az ITER, a SPARC.

#1 "Az a E=2mc*2 valójában ∆E = ∆m c2

úgyhogy még 1 kicsit fejesztened kell magad a Szinthez :)"

ennél a kérdésnél (a legtipikusabb annihilációt, az elektron-pozitron esetet feltételezve) a kérdező közelítése teljesen elegendő.