Lehet, hogy direkt vannak nagy távolságok az univerzumban?

"a szelekció lényege?"

Nem kötelező mindennek kihalnia, aminél van jobb. Különben nem létezne pl. lajhár.

"csak védekező létformák létezhetnek"

Nem igaz, pl. az első életformák képtelenek voltak bármiféle védekezésre. De nem is pusztította őket senki!

Mindenkinek csak annyira kell védekeznie, hogy a faja ne pusztuljon ki.

De még az is lehet, hogy ezt rejtőzködéssel vagy gyors szaporodással oldja meg.

Vagy úgy, hogy olyan helyen él, ahol nincs ragadozója.

Amúgy léteznek támadó növények is: méghozzá támadhatnak növényt vagy állatot is.

"Honnan tudja egy növény"

Sehonnan.

Miért is kéne tudnia?

"Miért is kéne tudnia?"

Másképp teszem fel a kérdést.

Miért alakult ki védekezés és támadás?

Azt nem tudom elképzelni, hogy "mert csak" alapon kialakult mindenféle élőlény és ezek között volt olyan, ami védekezett és támadott.

Tehát honnan tudta bármi is, hogy neki abba az irányba kell fejlődnie, hogy legyen fegyvere?

Azt sem tudom elképzelni, hogy évmilliók alatt folyamatosan meg lett támadva, ezért egy idő után elege lett belőle, gondolt egyet, és felfegyverezte magát...

"mert csak" alapon kialakult mindenféle élőlény és ezek között volt olyan, ami védekezett és támadott."

Pedig most pont a lényeget kaptad el.

Miért is zárod ezt ki?

Lássuk:

"Tehát honnan tudta bármi is, hogy neki abba az irányba kell fejlődnie"

Tényleg áruld már el: mi a búbánatos istenért kell ezt neki TUDNIA?

"Azt sem tudom elképzelni, hogy évmilliók alatt folyamatosan meg lett támadva"

Akkor nézzük a legelső ilyen eseményt:

az első élőlények, mint tudod, olyanok voltak, hogy semmilyen módon nem tudtak védekezni, sem támadni, meg még sok mindent (pl. aktívan mozogni sem).

Ezek növények voltak. Egy idő után annyira elszaporodtak, hogy belepték az egész vízfelszínt.

De néha előfordult olyan, hogy elvesztették a színtesteket.

Normál esetben ez nyilván pusztuláshoz vezet.

CSAKHOGY:

ha egy ilyen "növény" meg tudott enni egy másikat, akkor életben maradhatott.

Márpedig évmilliók alatt és az egész földfelszínen, ki tudja menyi milliárd lénynél bizony kialakult ez a képesség is.

Enni egyébként is kellett tudni addig is valamennyire. Ez fejlődött tovább.

Minden azon múlik, hogy milyen vagy te és milyen a környezet.

Ha kevesen vannak körülötted, mint az elején, akkor jobban jársz növényként.

Ha sokan vannak, és SENKI NEM TUD védekezni, akkor pedig jobban jársz, ha meg tudod enni őket.

Tehát, ahogy az arányok változnak, bizony egyre gyakoribb lesz a támadás, és egyre erősebb eszközökkel.

Főleg, ha még közben elkezd akadozni a színtested működése, és ez eltart mondjuk 30000 generáción keresztül, mire elfogy.

Addig van időd más képességeket fejleszteni.

#7, #9-nek:

Ezt már én is átgondoltam, csak most épp nem ez jutott eszembe mint példa.

Az evolúció hívei teljesen figyelmen kívül hagyják az ok-okozat közötti törvényszerű összefüggést.

A tüskés védekezés kialakulásához például egy olyan anyagú és alakú rész kialakítására van szükség, amely képes az állat testét megsebezni.

A virágok képtelenek lennének rovarok nélkül szaporodni, vagy csak nagyon kevésnek sikerülne a szél által, és kihalna a faj. És akkor még nem beszéltünk a nőstény rovarok formáját utánzó virágokról, amik így csalják magukhoz a hím rovarokat.

Az evolúció azt állítja, hogy minden, a természetben található jelenlegi létforma mindössze a szerencsés véletlenek sorozata következtében állt össze.

Viszont a kvantum-fizika alapvető tétele, hogy a magára hagyott rendszerek entrópiája (rendezetlensége) fokozatosan növekszik. Vagyis véletlenszerűen SOHA nem alakulhat ki rendezett rendszer!

"Honnan tudja egy növény, hogy neki tüskéket kell növesztenie, mert különben kihal?

A legelső tüskés, mérgező növény honnan tudta, hogy neki védekeznie kell?"

Apám honnan tudta, hogyan kell nekem barna szemet és elálló füleket csinálnia? Sehonnan. Adott valamit anyámnak, ő meg ebből meg a sajátjából azt rakta össze, aki vagyok. Tervezte valaki a krumpli orromat vagy a tömpe ujjaimat? Nem, a véletlennek köszönhetően (hogy apámnak véletlenül pont azon ivarsejtje, amelyik, és anyámnak véletlenül pont azon petesejtje, amelyik) találkoztak. Bármely másik is találkozhatott volna bármely másik petesejttel, és akkor most nem pont úgy néznék ki, mint ahogyan kinézek. Lehet, hogy hosszabb ujjaim lennének (vagy épp pont még rövidebbek), és kis pisze orrom lenne, mint anyámnak van, nem ilyen nagy krumpli, mint nagyapámnak volt. De a véletlen folytán pont ez a kettő futott össze, ezért lettem olyan, amilyen vagyok.

A növényeknél is igy van ez. Mindegyiknek picit másabb a magja, meg ugye az egész növény is, nincs két pontosan ugyanolyan növény, élőlény. Az egyik kicsit alacsonyabb, tömzsibb, a másik nyulánkabb, hosszabb, az egyik kicsit sötétebb zöld, a másik egy kicsit világosabb, az egyik picit sűrűbben hoz a száron oldalhajtásokat, a másik ritkábban, satöbbi-satöbbi. Az ő szüleik sem tudták, hogy hogyan kell pont ezt a formát összehozni, egyszerűen a megtermékenyülés folyamán véletlenül pont azt a kis géncsomagocskát sodorta a bibére a szél, amelyikből az a mag lett, amelyikből aztán a növényke kelt ki.

Ha valami okból kifolyólag (amely okot vagy okok együttesét szelekciós nyomásnak neveznek) azok a növények, amelyek magjai szőrösebbek, könnyebben tudnak terjedni, mert egy csupasz magnál könnyebben tudnak beleragadni az állat bundájába, tehát nagyobb esélyük van arra, hogy gyorsabban jussanak el messzebbre az anyanövénytől. Minél szőrösebb, kampósabb, horgosabb, ragacsosabb, tüskösebb a magház, annál könnyebben akad bele a bundába, és annál nehezebben is tudja kivakarni abból az állat. Tehát amelyik kampósabbra, érdesebbre sikerült, az nagyobb eséllyel jut el messzebbre, vagyis adott idő alatt nagyobb területet fog tudni meghóditani, vagyis dominánsabbá válik az adott területen az adott környezetben.

Az élőlények DNS-ének "tudnia kell", hogy ami megváltozik bennük valamilyen irányba, az miért változik meg, milyen céllal, minek a hatására, milyen irányba és miért pont abba az irányba.

Valahogyan tudniuk kell, hogy a tüske beleakad az ellenség testébe és szétszabdalja azt. Azt is tudnia kell, hogy ha kárt tesz az ellenségben, akkor az annak a lénynek triggereli a fájdalom receptorait, aminek hatására nagyobb eséllyel hagyja őt békén, mint sem folytatja a támadást.

A zengőlégy vajon honnan szedte, hogy darázs skin-t kell öltenie, mert attól az állatok nagy része fél?

"Viszont a kvantum-fizika alapvető tétele, hogy a magára hagyott rendszerek entrópiája (rendezetlensége) fokozatosan növekszik."

Nem. Azt mondja ki, hogy ZÁRT rendszerben az ÖSSZENTRÓPIA növekszik. Ettől még lokális stagnálás, vagy akár csökkenés is kialakulhat, más részeinek "kárára". De a Föld meg egyébként sem zárt rendszer, hiszen folyamatos energiabetápot kap a Napból, méghozzá nem is keveset.

Tehát nem az "evolúció hivei" hagynak figyelmen kivül ok-okozati összefüggést, hanem te alkalmazod hibásan az entrópiatörvényt az élővilágra, a bolygónkra.

#15, #16-nak:

Rendeb, tegyük fel hogy elfogadom az érvelésed.

A kérdésem:

Ki, vagy mi hozta létre ennek a rendszernek a kiindulásához szükséges, igen komplikált összefüggésű alapját?

Már megint a véletlennel fogsz jönni? HIGGYEM EL?

Tehát teologikus alapokon nyugvó tételhez jutunk? XD

"Az élőlények DNS-ének "tudnia kell", hogy ami megváltozik bennük valamilyen irányba, az miért változik meg, milyen céllal, minek a hatására, milyen irányba és miért pont abba az irányba."

Miért kellene tudnia, honnan veszel ilyen zöldségeket? :) Semmi ilyesmit nem kell tudnia, sőt, "tudnia" sem kell egyáltalán.

"A zengőlégy vajon honnan szedte, hogy darázs skin-t kell öltenie, mert attól az állatok nagy része fél?"

Sehonnan nem szedte, apránként alakult ki ez a mintázata. Az elején véletlenül valami darázsra hasonlitóra sikerült az egyik egyed mintázata. Lehet, hogy ez csak két fekete pötty volt összesen, a sárga szinű páncéljukon, de ezzel már néhány ragadozóját meg tudta téveszteni. Nem mindet, de az a kevés is elég volt már ahhoz, hogy ezzel némi előnyre tegyen szert a pötty nélküliekkel szemben. Ha másért nem, akkor azért, mert új, ismeretlen forma lett a pöttyös a sok telibesárga között.Igy nagyobb eséllyel is tudta továbbörökiteni az adott mintához hasonló mintázatot produkáló génjeit. A gén nem tud semmit, csak a mintázatot hordozza.

Aztán ez a légy lerakta petéit, azokból kikeltek a kis legyek. Ezek között volt olyan is, amelyiken három pötty is lett, meg olyan is, amin kettő meg egy piskótaforma folt, meg olyan is, amin csak 1 pötty, meg pötty nélküli is, meg mindenféle fajta. Ezek közül aztán a ragadozóik szelektálták ki azokat, amelyek kevésbé hasonlitottak darázshoz, mert kevésbé ijedtek meg tőlük, hogy valóban darazsak. Maradtak azok, akik mintázata közelebb állt a darázséhoz. Ezek is lerakták a petéiket, amikből kikelő kis legyek között már volt 5 pöttyös is, meg háromszög alakra emlékeztető forma is, meg volt olyan is, ami teljesen fekete lett, de ezt meg más ragadozók ették meg, mert igy tökfeketén meg valami más, veszélytelen bogárra hasonlitott inkább, mint darázsra. Szóval minél inkább hasonlitott a következő generáció egyedei egy darázshoz, annál nagyobb esélyük volt túlélni, és tovább örökiteni a még darázsformájúbb mintázatukat.