Miért a kőzetbolygók vannak a csillagukhoz a legközelebb, a gázbolygók pedig jóval távolabb?

Mert a napszél, a Napból előtörő protonáradat minden elemet sodor magával, amely gáz halmazállapotú. Egészen addig, amíg az gáz halmazállapotú. A fémek, a szén, a szilícium többnyire magas olvadáspontúak, ezért azok már a Naphoz közel kicsapódtak, belőlük lettek a kőzetbolygók. A hidrogén, a hélium, a nitrogén meg folyamatosan vándorolt (és vándorol ma is) kifelé a Naprendszerből, mert azoknak meg nagyon alacsony az olvadáspontjuk, még -150 fokon is gáz halmazállapotúak. Ha megnézed a gázbolygókat, mind főleg hidrogénből, héliumból, ammóniából, metánból állnak. Az oxigén, klór, fluor nagyon reaktívak, így sok belőlük elreagált a fémekkel, így "bennragadt" a kőzetbolygókon vegyületként.

Mert a gáznemű anyagok a bolygóképződés szakában, könnyebbek lévén, messzebb kerültek a központi csillaguktól. A nagyobb tömegű, nehezebb molekulákat a gravitáció nem engedte annyira eltávolodni.