Az ősrobbanásnak ismerjük a helyét?

Nem, nincs középpontja. A lufis hasonlat egy szintig jó szemléltetés, de mint a hasonlatoknak általában, ennek is megvan a maga korlátja, amin túl már nem használható és csak félrevisz.

A lufi jól szemlélteti a minden pont távolodik minden másik ponttól, de nem a pontok mozognak, hanem a tér nyúlik köztük dolgot. Még azt is, hogy a távolodás sebessége függ két pont távolságától. És azt is, hogy a lufi felületén nincs középpontja a tágulásnak. De azt már NEM szemlélteti jól, hogy van valami közrefogott dimenzió, ahol ott van az egész közepe. Ilyenről szó sincs az univerzumunkra nézve.

A hasonlatokat óvatosan kell kezelni, mert ilyen téves következtetésekre vezethetnek, ha túl komolyan vesszük őket.

Pedig tényleg van.

A világunk egy 4 dimenziós gömb felszíne.

VAN NEKI középpontja.

@12: Ezt nem tudom, honnan szedted, gondolom saját gondolat a lufis példa miatt. Felejtsd el, nem így van.

Annyira nem így van, hogy jó eséllyel a világegyetem nem görbült - egyelőre a mérések szerint a görbülete pontosan nulla.

Egyébként aki csak olvasgatja a kérdést, azt látja, hogy "de van középpontja" "de nincs" "de van" "de nincs" stb stb stb. Ezzel így sokat nyilván nem lehet kezdeni. Én meg elég nehéz helyzetben vagyok, mert a tudomány nem beszél semmiféle 4 dimenzióban lévő középpontról, ilyesmiről szó sincs - és mivel nincs szó róla, nem tudok linkelni semmit. Mint ahogy rózsaszín csillámpónikról sem beszél a tudomány, így azokról sem tudok linkelni semmit.

Az egyetlen dolog, amit megfontolásra ajánlok, az az univerzum méretéről és alakjáról elérhető információk.

Az univerzum görbülete lehet pozitív (önmagába záródó - ilyen egy lufi is), negatív (nyeregszerű, kifelé forduló, nem záródik magába) és zérus (sík, nem fordul magába). Igen régi és erősen kutatott kérdés. Természetesen a negatív és a zérus görbület már egyből mutatja a lufis hasonlat használhatatlanságát a kérdésre és azokban az esetekben jól látható, hogy nincsen semmiféle közrezárt negyedik dimenzió, ahol bármiféle középpont lenne. Amúgy pozitív görbületnél sem, de ezt nehezebb vizuálisan látni és emiatt erre ráharaphatnak a lufis hasonlat túlgondolói. De magában az a tény, hogy kutatjuk, milyen az univerzum görbülete, már mutathatja mindenkinek, hogy semmiféle olyan ismeretünk nincs, hogy márpedig lenne valami középpont.

A jelenlegi, módszertanilag megbízható mérések alapján* az univerzum görbülete nulla, azaz sík. A hasonlatok túlgondolói lufi helyett egy sík papírlapot képzelhetnek el, aztán kereshetik, hogy az hol zár közre egy magasabb térdimenziót, ahol a középpontja van. (A papírlapnak persze van középpontja, de a zérus görbület az univerzumra vonatkozóan végtelen kiterjedést implikál. Egy végtelen kiterjedésű papírlapnak pedig már nincs középpontja.)

* = 2018-ban megjelent egy tanulmány, ami egy új módszer alapján vizsgálná az univerzum görbületét, és amit az ismeretterjesztő sajtó nagyon felkapott. Az pozitív görbületet állapított meg, de a módszer megbízhatósága nincs megerősítve, az azóta eltelt idő alatt sem sikerült alátámasztani.

És két érdekes videó az univerzum méretéről és görbületéről:

- [link]

- [link]

@16: Sík alatt azt értjük, hogy nem görbült. Ennek nincs köze semmiféle vastagsághoz.

Rajzolj egy sík lapon egy háromszöget - a szögei összege 180 fok lesz. Ha a Föld felszínére rajzolsz egy óriási háromszöget, a Föld görbülete miatt nem euklideszi, hanem gömbi geometriát kell alkalmaznod, a háromszöged szögeinek összege nagyobb lesz 180 foknál. Egy negatívan görbült felületen pedig kisebb. A - kellően nagy - háromszögek így jó indikátorai annak, hogy valami görbült-e vagy sík.

Elképzelni nem tudom, hogyan lehetne az ősrobbanás állapotát. A képzeletünket a körülöttünk lévő, az érzékszerveinkkel közvetlenül érzékelhető környezetünk alakította ki. Csakhogy nagyon nagyban, nagyon kicsiben, nagyon nagy energiákon, sebességeknél stb stb stb a valóság tökmáshogy néz ki, mint ebben a közvetlenül érzékelhető környezetben. Ezért elképzelni nem biztos, hogy lehet. Megismerni, számolni vele, azt lehet.

"Ha egy pontból lett egy sík, még ha rövid idő alatt alakult is ki, mégis "jött valahonnan" az egész. Mert nekem a lufis példa nagyjából segített feldolgozni ezt valamennyire, de ha ez nem így van, akkor megint nem értem az egészet :D"

Ha maradunk a lufinál, akkor megérted az egészet, ha megválaszolod a következő kérdést magadban: Egy felfújt lufi melyik pontból indult ki? Most ne univerzumos analógiaként gondold a kérdést, hanem szó szerint értsd. Hol van egy kitágult gáznak a kiindulópontja?

@18: Bármilyen nullától eltérő görbület esetén nem sík az univerzum. Nincs olyan, hogy "olyan kicsi a görbület, hogy síknak tekinthető" :)

Erről a legújabb mérésről írtam a 14-es válaszom végén. Valóban görbületet valószínűsít - és ezzel együtt azt, hogy nem sík az univerzum - csak épp nem sikerült alátámasztani 2 év után sem a módszertani helyességet. Egyébként a Planck misszió során feltérképezett, a mikrohullámú háttérsugárzásban mért ingadozások alapján próbálták a gravitációs lencsézés mértékét meghatározni. Ilyet nem csinált még senki és nagyon kétséges a pontossága. Az ismert és elfogadottan pontos módszerek szerint továbbra is nulla a görbület, sík az univerzum.