Az ősrobbanásnak ismerjük a helyét?
Elvileg ugye az történt, hogy 13,8 milliárd évvel ezelőtt egy pontból indult ki az egész és azóta folyamatosan tágul. Gondolom minden irányban tágul az univerzum, tehát egy gömbről beszélünk. (Vagy nem.)
Jelenleg tudunk arról valamit, hogy hol lehet ennek a "gömbnek" a középpontja vagyis az ösrobbanás helyszíne?
Pont itt, ahol a Föld van. Meg ott is, ahol az Andromeda galaxis. Meg ott is, amit már nem is látunk az univerzumunkból. Mind ugyanabban az egy pontban volt valamikor. Innen a Földről úgy tűnik, hogy a Naprendszer lehetett a középpontja, hiszen minden csillag, bolygó távolodik tőlünk. Ráadásul mind metrikusan, tehát ami 2x távolabb van, az 2x nagyobb sebességgel távolodik tőlünk (nagy léptékekben). Csakhogy ha elutaznál az Androméda galaxisba, akkor is ugyanezt látnád, meg ha a belátható univerzum túlsó pontjáról vizsgálnád, akkor is ugyanezt látnád.
Az univerzum nem felrobbant, hanem kitágult, ezért nincs középpontja, ill. bármely pontja ugyanolyan joggal tekinthető középpontjának. Univerzumunkat ne egy 3D-s gömbnek képzeld el, mert az félrevezető lehet, és ilyen hamis kérdésekhez vezet, hogy hol lehet a középpontja.
(A kérdés önmagában jó, csak hamis kérdés, mert egy önmagában rejlő hamis állitásra keresi a választ.)
Már legalább 12-szer volt a kérdés.
Képzelj el egy lufit, ahogy felfújják.
A FELSZÍNÉN melyik pontot tudod kijelölni, hogy az a középpontja?
Ismerem a lufis példát, csak nem tudom elképzelni :D
Oké, hogy minden távolodik mindentől, de mégiscsak egy pontól indult ki minden és időben vissza lehetne vezetni valahogy.
A példánál maradva: ha mi egy lufiban élünk kétdimenzióban, akkor is volt egy kiindulópontja a lufinak, amit lehet látni egy háromdimenziós világban.
A mi háromdimenziós univerzumunknak is kell ezalapján lennie kiindulópontjának, még ha az csak egy másik dimenzióban látszana csak.
Igen, nagyjából jól gondolod.
Úgy képzeld el, hogy a lufi felszínéről NEM lehet látni a belsejét! Csak a felszínt!
A lufi 2 dimenziós, és csak ezekben az irányokban tudsz nézelődni.
Ha a mi 3 dimenziós világunk közepét szeretnéd látni, akkor a 4. dimenzió irányába kellene nézned, amit nem tudsz.
A lufis szemléltetés az ősrobbanás félremagyarázása a laikusok számára, hogy valahogyan el tudják képzelni a felfúvódást.
Ebben a formában, ahogyan fentebb magyarázta valaki, nem állja meg a helyét.
Inkább úgy lenne jó a magyarázat, hogy a lufit telibe színezzük filccel, ez a kiindulópont, majd felfújjuk és megnézzük mi történik: Hát, ugyanúgy telibe van színezve.
Tehát ilyesformán nincsen kiindulópontunk, mert az univerzum (lufi) nem nőni kezdett el (mint pl. egy sejt, hogy újabb és újabb sejt képződik, majd összekapcsolódnak), hanem tágulni. A tágulásnak, mint olyan nincsen kezdőpontja. Pl. kitágul a levegő. Hol volt a kezdőpontja? Ugye, hogy nincs értelme ilyet kérdezni?
Még valami eszembe jutott a levegős példa miatt:
Ha a lufit különböző helyekre visszük, ahol eltérő a légnyomás, akkor azt tapasztaljuk, hogy egyszer ekkora, másszor akkora. Relatív értelemben mégsem változott meg a lufi, hiszen pontosan ugyanaz a lufi, ugyanannyi levegővel benne, csak a légnyomás miatt más méretűnek hatott. Na, valahogy így kell elképzelni az univerzum tágulását is. Relatív értelemben az univerzum ugyanaz az univerzum, ami a keletkezése előtt is ott volt. Abszolút nézve persze, mintha kicsit nagyobb lett volna, de relatív szemlélődve ez nem mondható el.
Nem, ezt rosszul látod.
A világunknak VAN középpontja, csak ez nincsen benne a világunkban. Tehát nem tudsz mutatni egyetlen pontot sem, hogy ez a középpont.
De ettől még van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!