Baj az, ha én gyakorlatban nem hiszek a végtelen fogalomban?

Ha a Térről van szó azt te is úgy gondolod, hogy végtelen. Ezt írod:

"VALAMI FELÉ tágul, amerre még van tovább."

Ha a benne lévő dolgokról beszélsz akkor az véges.

A végtelen fogalmán sokat merengtem, és gyakran beleszédültem. Arra jutottam, hogy létezik a való világban is, csak mivel minden általunk belátható objektum véges térben és időben is, az agyunk képtelen feldolgozni a végtelenség létezését, hasonlóan a halálhoz (pontosabban az élő és az élettelen közti lényegi különbséghez).

Az állatokat nem zavarja a végtelenség, mert a praktikus világukban tökéletesen megélnek az ezen való elmélkedés nélkül, de az embert azzal áldotta/verte meg a Természet, hogy mindennek igyekszik megérteni az okát, megtalálnia mozgatórugóit és ezek által a szuperhalmazait. Mivel a végtelenséggel való szembesülés dermesztően félelmetes, olykor nyomasztó és őrjítő tud lenni, a legtöbb kultúra kipárnázta, betömte az általa alkotott, fenyegetően sötét hézagokat különféle vallásokkal, istenekkel, amik megnyugtatják az embereket, elterelik a figyelmüket, és megóvják őket az őrülettől. A vallások fő szerepe az ismeretlenségtől és a végtelenségtől való rettegés enyhítése, értelem teremtése ott, ahol csak az öncélúság tátong.

A bátrabbaknak, akik nem elégszenek meg a "kék pirulával", szembe kell nézni a ténnyel, hogy végtelen a tér, és végtelen az időskála is. Emellett azzal is, hogy végső soron semminek nincs se oka, se értelme, minden "miért?" kérdésre valahol egy éteri "csak." válasz felel, beleértve a feltételezett ősrobbanás kiváltó okára, a kezdeti asszimetria létrejöttére, vagy a tudatra ébredésünkre. A végtelen fogalmának valóságba ültetése eltávolodik a matematikai logikától, inkább filozófiai síkra tereli a kérdést.