Ha a semmit megpróbálom leírni valamilyennek (pl sötét légüres tér), azzal elveszíti semmisségét? Ill. hogyan lett az első valami a semmiből?

1-es mennyi esélyt látsz arra, hogy amit leírtál az 100-200 év múlva nevetség tárgya lesz ?

Van aki most is azt mondja, hogy régen nem volt anyag, az csak az ősrobbanáskor jött létre energiából.

@2: Látom, semmit nem tanultál az előző topicból, de továbbra is leküzdhetetlen vágyat érzel a nagy okosságok kinyilvánítására.

Ott már felhívtam a figyelmed az anyag - energia ekvivalenciára. Az, hogy anyagot, vagy energiát mondunk, ebben a kontextusban, a mesélés szintjén irreleváns, nincs jelentősége.

"pl sötét légüres tér"

Sajnos ez már önmagában nem "semmi". Ahol tér van (mármint a téridőnk része), ott van legalább minimális anyag/energia.

"hogyan lett az első valami a semmiből?"

El sem hiszed, hányan feltették már ezt a kérdést (itt a gyk-n is), de még mindig senki nem tudja biztosan. Teóriák vannak, egyelőre semmi több.

Ahol semmi nincs, ott nincs tér, nincs energia, tehát nincs semmi változásképes dolog, aminek a változása az időt meghatározhatná, szóval idő sincs.

Aki ezt el tudja képzelni, annak emelem kalapom.

Elég sokan el tudják képzelni a semmit. Nem igazán nehezebb, mint a végtelent. Szét kell tudni választani a gyakorlati élet problematikáját és az absztrakciót. Sok gyakorlat kell hozzá, az sokat segít.

Egyébként minél misztikusabb valami, annál izgatóbb. Ennek van egy érdekes viselkedéstana. Az ember kíváncsi. És sikerorientált. Ha valami összejön, feldobottak vagyunk, készek újvállalkozásra. Kudarc esetén pont fordítva. És mi az igazi siker? Első lenni. Realisztikus dolog esetén két hatás van. Egyfelől valamennyire ismerjük, így buktatóit is, ezért óvatosabbak vagyunk, ugyanakkor sejtjük, ezt már valaki firtatta, nem fogunk elsők lenni. Ha valami nagyon misztikus, a nem létező tudás nem szab gátat fantáziánknak, még azt is el tudjuk titkon képzelni, hátha mi leszünk a felfedezők. A siker utáni vágy igen nagy úr.

Ezek mind a végtelennel függenek össze, végtelen kicsi és végtelen nagy, végtelen távoli, mind olyasmi, amit a nagy többség soha nem él át (ez nem értékítélet, puszta ténymegállapítás), mert nincs szüksége komoly absztrakcióra. És ahhoz azért elég kemény gyakorlás kell, ha magabiztosak akarunk lenni benne.

"Elég sokan el tudják képzelni a semmit. Nem igazán nehezebb, mint a végtelent."

Khm, megvan, milyen semmiről beszélek?

Olyanról, ahol idő sincs.

A matematikai absztrakciója más téma, úgy simán kezelünk olyan dolgokat is, amit totál képtelenség elképzelni.

Jaj te. Hát, így.

Legyen világosság: és lőn világosság.

azaz egy hang kezdett el rezegeni lebegve a semmi felett.

Ennyi.