A világűr miért fekete?

Ha a világegyetem végtelenül idős és végtelenül nagy lenne, vakító fényárban kellene úsznia, ehelyett mégis vaksötét van. Ezt az ellentmondást hívják Olbers-paradoxonnak, és a feloldására több magyarázat is létezik. A jelenlegi legelfogadottabb szerint a sötétség oka, hogy az univerzum nem végtelenül idős, csak olyan 13,8 milliárd éves, így ma még csak azokat az objektumokat látjuk, amelyek 13,8 milliárd fényévnyire vagy annál közelebb vannak hozzánk. Az ennél távolabbról érkező fény egyszerűen még nem ért ide.

Egy másik lehetséges ok az univerzum tágulása. Emiatt ugyanis az égitestek folyamatosan távolodnak egymástól, így tőlünk is, így a hozzánk elérő fényük hullámhossza is megnyúlik. A nagyobb hullámhossz pedig azt jelenti, hogy a fényük színképe először eltolódik a vörös felé (ezt hívják stílszerűen vöröseltolódásnak, ami éppen a világegyetem tágulására utaló egyik legfontosabb jel), majd ahogy még jobban elnyúlik, végül ki is esik a látható tartományból, és a fény helyén csak süket sötétség marad.

Nem fekete, hanem csupán nincs olyan erős lámpa, amit felkapcsolva megláthatnánk a valódi természetét.

A te szobád sem fekete éjszaka, csupán sötét van benne.

#1 "Egy másik lehetséges ok az univerzum tágulása. Emiatt ugyanis az égitestek folyamatosan távolodnak egymástól, így tőlünk is, így a hozzánk elérő fényük hullámhossza is megnyúlik."

Nana. Vakító fényár nem csak látható tartományban, hanem más hullámhosszokon sincs.

#5 jó és korrekt válaszát már le is húzták az Univerzum tudósok XD.

Erre már a Lambert-Beer törvény rámutatott, hogyha a fény optikai úthossza tart a végtelenhez nem vákuum közegben (márpedig az Univerzum ilyen), akkor az abszorbancia is tart a végtelenhez és a transzmittancia tart a nullához.

[link]

Természetesen #1 téves. A magyarázathoz és megértéséhez nem kell akadémiai doktorátus.

A nap itt van a szomszédban, nem számít nagynak és fényesnek, mégse lehet belenézni. A többi csillagot csak éjjel látjuk. Egyesek viszonylag fényesek, pedig messze vannak,mások kevésbé, pedig közelebb. És tudjuk, ezen túl is rengeteg csillag van, de csak műszerrel érzékelhető, szemmel nem. Tehát azt mondhatjuk, ha a csillag egy adott távolságban van, adott fényességének kell lennie, hogy mi a szemünkkel valamilyennek lássuk. Ha messzebb van, akkor kénytelen sokkal fényesebb lenni, ha számunkra ugyanolyan "akar" lenni, mint az előbbi. Pontosan meg lehet mondani, kétszer olyan távoli csillagnak mennyivel kell fényesebbnek (azaz nagyobbnak és/vagy erősebb reakcióknak benne végbemennie). Ebből nem nehéz meghatározni azt a távolságot, ahonnan már azért nem látható csillag, mert akkorának kellene lennie, amekkora nem tud.

Az égbolt egy konkrét irányában látunk egy csillagot, másik konkrét irányában nem. Ez nem azt jelenti, hogy arra nincs, csak azt, arról nem látható. És összességében az égbolt sokkal nagyobb felületéről nem érkezik csillagfény, mint ahonnan érkezik. A fény hiányát a hétköznapokban sötétségnek (feketének) nevezzük. Tehát pusztán arról van szó, hogy a látható gömbön belül relatíve nagyon kevés csillag van,jó részük nagyon gyenge, szemünk átlagol és összességében némi fényes pöttyökkel megszórt fekete burokról számol be.

Relatíve azért így is jól látunk, mert a földi légkör szórja a fényt, tehát egy kevés minden irányba jut. Igazi élmény a holdról (űrhajóból) van, mert ott aztán a pötty vagy fényes vagy szurokfekete.

Amit te feketének látsz, az valójában ilyen:

[link]

Csak ehhez a szemednek sem a fényerő-érzékelése, sem a felbontása nem elég.