Milyen lenne a világ, ha nem a győztesek születnek meg?
Nézz körül mennyire sebezhető az emberi elme, lélek a társadalmunk egésze. Sokszor mennyire kapaszkodik megvalósíthatatlan ideákba, máskor önpusztító evolúcióellenes ideológiák rabja lesz. Máskor harc nélkül átadjuk élőhelyünk társadalmunk egykori leigázóinknak.
Nézd meg az egyszeri embert, mennyire gyarló, végtelenül ostoba, hiú és egosita egyben. Nincsen tisztában korlátaival...
Ezek az emberek mind mind győztesek. Úgy jöttek a világra, hogy a létezésük első csatáját megnyerték. Gyorsabbak lettek milliónyi más hímivarsejttel szemben. Vajon milyen lenne a világ, ha nem a győztesek születnek meg?
Egyszer azon filozofáltam, milyen lehet a világ legjelentéktelenebb embere. Ez egy paradoxon forrása, mert aki a legjelentéktelenebb, az ettől a "szuperképességétől" hirtelen az első lesz az összes közül, innentől már nem a legjelentéktelenebb. De akkor ezután ki lesz a legjelentéktelenebb?
Hasonló áll elő akkor, ha nem a "győztesek" születnének meg, hanem a vesztesek. Attól a pillanattól fogva a "győztes" szó értelme megváltozna, mert a korábbi vesztesek lennének az új győztesek, és az evolúció ugyanúgy folytatódna, a módosult attraktivitási faktorral. Erre konkrét, megvalósult példát is láthatunk, ha megnézzük, milyen kutyákat tenyésztett ki az ember. Minél csököttebb, minél szánalmasabb, minél korcsabb, annál jobban kedvelik, és eszerint tenyésztik tovább. Nézzük meg mondjuk ezt a kutyát:
Meddig élne meg a természetben? Kb. amíg egy éhesebb héja el nem repülne vele. Mégis ezt tenyésztik tovább, nem a farkasokat.
Egyre több az ember a bolygón, és egyre kisebb a hely, ami egy főre jut. Helyesebben a jó, tágas helyek egyre inkább felértékelődnek, így egyre kisebb és kevesebb az, ami az átlagember számára a megfizethető kategóriába esik.
A lényeg ugyanaz, átlagembernek a kis helyen praktikusabb egy kis testű állatot tartani, mint nagy testűt, mivel kisebb helyen az jobban elvan. Plusz kevesebbet is fogyaszt, ölben is elfér, satöbbi satöbbi. Ez pedig afféle szelekciós nyomásként hat a kutyafajra, a nagyobbik részük (kedvteléből tartott jószágok) eltolódik ebbe a "törpülő" irányba. Csak annyira ne legyen kicsi, hogy az ember rá ne lépjen véletlenül, kb. az a határ. Aztán majd esetleg jönnek a terráriumban (is) tartható mini kutyafajok is, amelyek alig lesznek nagyobb mint egy aranyhörcsög. Ha születik majd rá igény - és miért ne?
Más részük más irányba tolódik el: az őrkutyák egyre gyorsabbak, egyre izmosabbak, de egyre fegyelmezettebbek is lesznek, a nyomozókutyák egyre okosabbak, satöbbi satöbbi. Tehát egyre inkább differenciálódnak az egyes fajták, míg - amennyiben a robotok nem szorítják ki őket - külön fajként leágaznak a kutyák törzséről, és külön fajok alakulnak ki.
Definiálni kéne, hogy mi az hogy legjobb
De próbálj kevésbé rágörcsölni erre és ne érzés alapján megítélni a dolgokat, mert úgy igencsak szubjektív leszel
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!