Aki a természettudományokban járatos és vallásos, hogyan gondolkoztok az alábbiról? (NEM provokáció a kérdés!)

A határozatlanság erejéig. Pl egy elektron egy nálánál magasabb potenciálgödröt át tud ugrani. A fizika szerint adott esetben ezt pl 15% eséllyel teszi meg. Namost ha jön egy szellem, akkor az ő asztráltestével tudja irányítani az anyagot. El tudja érni, hogy az a 15% ne véletlenszerűen, hanem akkor jöjjön létre amikor ő azt akarja mondjuk

Feltételezés persze, ha léteznének szellemek. Így el tudja érni, hogy megjelenjen, láthatóvá váljon, mert nem random rendeződnek a részecskék, hanem olyan mintázattal amilyet ő akar. Ezzel nem szegi meg a fizika törvényeit, hiszen az a 15% valószínűség benne van. Nem lépi át. Csak az ideje logikus mintázatú. És woálá...létezik szellem is és nem sérült a fizika sem

Amikor az ember valami szomorúra gondol/lát, egyből bekönnyezik. Megpróbáltam ennek utánanézni (kíváncsi voltam, hogy milyen hormonok szabadítják FÖL ezt a reakciót) és csak arról találtam, hogy mik szabadulnak fel MIUTÁN sírtál. A lélek az, ami érez (hisz nem fizikai fájdalom ér, ha szomorú vagy), ezért az fogja fel az érzelmeket (nem hő-mechanikaira gondolok). Például, amikor valakinél beáll a klinikai halál, konkrétan meghalt. Leálltak a funkciók. De néha vissza lehet hozni őket, lehetne akkor állítani hogy visszaállt a test az eredeti funkcionálható állapotába. De akkor ez miért nem lehetséges minden (ugyanolyan) esetben, ahol újraélesztenének? Valami megszűnt létezni abban a testben, ami miatt nem éled újjá. Nagyon sok minden nem magyarázható a fizika törvényeivel, hisz mindig fejlődik, lehet egy nap egyszer megtudjuk a választ, de attól még hogy nincs rá jelenleg válasz, nem jelenti, hogy kizárható a létezése. Miután az ember meghal, törlődnek az előző életéből az emlékek (reinkarnáció, ha nem hiszel benne, az sem gond, csak így ha már a lélek létezéséről írok, akkor ez is logikus LENNE), de valakinek nem. Sok Youtube sztori van ezekről, pl. a kisfiú olyan helyről beszél, ahol sose járt még, vagy azt mondja az apjának, hogy emlékszem, amikor még én pelenkáztalak és ezt- meg azt csináltam. Ezt hogy lehetne fizikával magyarázni?

Nekem ez a véleményem erről, nem tudom ilyesmit vártál-e?

Nem igazán tudom értelmezni azt, hogy természetfeletti. A természet egy gyűjtőfogalom, amibe minden beletartozik, ami létezik. Akkor hogy lehet ezen kívül valami? Ha valami létezik, akkor az a természet része. Ez a lényege a természet szónak (mint fogalomnak). Szóval el kéne dönteni hogy akkor léteznek-e a természetfelettinek gondolt dolgok, vagy nem. Ugyanis ha léteznek akkor a természet részei, ha nem akkor nincsenek ilyenek.

A lélekkel is ez a helyzet. Ugyanis ezt a fogalmat spirituális értelemben vizsgáljuk. Ami szintén önellentmondáshoz vezet, mert nem lehet valami úgy kapcsolatban létező dolgokkal, hogy az nem a természet része. Tehát minden ami spirituális az egyfajta elhatárolódást jelent a materiális értelemben vett fizikai valóság felől. Ez pedig önmagában is értelmezhetetlenné testi a spirituális dolgokat. Hiszen a valóság materiálisan jelen van. És minden ami ebben van az a valóság (a természet) része.

A lélek vagy természetfeletti maximum akkor létezhetne, ha a materiális értelemben vett világmindenség (tehát a természet) is csak egy kis része lenne a világunknak. De mivel ez a fogalom pont azt jelöli hogy minden ennek a része (Még a feltételezett párhuzamos univerzumok is, vagy más dimenziók), a spirituális értelemben vett dolgok hibásan értelmezett fogalmakra épülnek. Tehát helytelenek és ezért értelmetlen dolog ilyenekről beszélni.

Ettől függetlenül persze a világban nagyon sok furcsa és még érthetetlen dolgot tapasztalunk. Az agy is egy ilyen hihetetlenül bonyolult rendszer. Talán sose fogjuk tudni tökéletesen megérteni. Hiszen mi is az agyunkkal gondolkodunk. De azzal, hogy a még ismeretlen de létezőnek gondolt dolgokat nem a természet részének tekintünk, csak fogalomzavarba és önellentmondásba keverjük magunkat.