Miért nem alkalmazkodott ehhez az ember az evolúció során?

Nem tudhatod, hogy mondjuk egy kecske, ha egy évig nem érezte azt a "természetes" saját szagát, majd egyszercsak újra töményen érezné, mennyire hányná le a plafont.

A legocsmányabb szagokhoz is hozzá lehet szokni, ha folyamatos a terhelés.

A tisztálkodás amúgy nem a szag ellen van, hanem azon bakteriális, gombás stb. fertőzések ellen, aminek a burjánzását a szag csak jelzi.

Az lehet, hogy egy nem fürdő ősembernek az immunrendszere az ilyesmit jobban kezelte, mint a mi mostani "elpuhult" védelmünk, viszont a tisztálkodásunk sok olyantól megvéd, amibe az az ősember mosdás híján belehalt.

Nem tudhatjuk, mi volt az emberiség történelmének 99 százalékában.

Az hagyján, hogy nagyon sok ókori civilizációban jelentős szerepe volt a mosdásnak, fürdésnek, de az egyszerűbb körülmények közt élő embereknél is elég terjedt volt. Az indiánok például naponta mosakodtak mind melegebb, mind hűvösebb éghajlaton. Az afrikai vadászó-gyűjtögető népeknél szintén gyakori volt, hogy folyóban, patakban, vízesésben mártóztak.

A kultúra nagy hatással van rá, mi számít higiénikusnak, de összességében a higiénia iránti igény régóta benne munkál az emberekben.

Amúgy lehet, hogy a kevésbé higiénikus századokban megszokottabb volt a testszag, de annyira sosem, hogy például az (ugyancsak nem mosdó) elit köreiben ne legyenek nagyon kelendőek a parfümök.

Sőt, szerintem alkalmazkodott. Ennek legjobb indikátora, hogy a szaglóreceptoraink viszonylag rövid idő után "elfáradnak", ha folyamatosan ugyanazt a szagot érzik. Folyamatosan csökken az inger, az agy "megszokja" a szagot, illatot, és rövid idő után már nem is érzi.

Másik érdekes következménye, hogy a saját szobáját, lakását senki sem érzi büdösnek, ha a megszokott szag van benne. Mégis, ha átmégy másik ember lakásába, néhányuknál érezhetsz te is számodra kellemetlen, zavaró szagokat, és néhányuk valószinűleg a te lakásodban is érezne ilyet.