A medveállatkákon kívül vannak olyan állatok, amik mintha nem a jelen, hanem egy jövőbeli környezethez alkalmazkodnának?

Valószínűleg az extremofíl élőlényekre gondolsz.

[link]

[link]

[link]

...

A múltban nem voltak tömeges kihalások?

Amúgy nem a "katasztrófákhoz" alkalmazkodva szerezte ezt a nagy fokú szívósságát.

Simán csak vízhez kötött az életmódja, és olyan helyen él (moha párnák, zuzmók) amik gyakran kiszáradnak hónapokra is akár.

Na ezt valahogy ki kellett védenie, ezért fejlesztette ilyen magas szintre a saját anyagcseréjének a felfüggesztését.

Szépen dehidratálódik, leállítja az életfolyamatainak túlnyomó részét, és tulajdonképpen ezáltal érzéketlen lesz a környezete nagyon szélsőséges megváltozására is.

Az a szép ebben hogy nem mágia, hanem igen összetett, de mégis csak megérthető biológia és kémia.

[link]

Az előző linken pl a sórák (Artemia salina) is egy viszonylag összetett élőlény (összetett alatt azt értem, hogy többsejtű, idegrendszerrel rendelkező állat), és mégis igencsak szélsőséges körülményeket is képes elviselni.

Amúgy ami nekünk nem mindennapi az náluk mindennapi.

Az extremofilek egész élete arra épül, hogy azokat az élőhelyeket (ökológiai fülkéket) gyarmatosítják, amiket semmilyen más élőlény nem képes lakni.

A legtöbb extremofil messze nem olyan összetett mint a medveállatkák, vagy sórákok, jellemzően az úgynevezett archeák (régi rendszertanban egy kalap alá voltak véve a baktériumokkal) csoportjába tartoznak (úgynevezett doménjébe).

Ezek nagyon ősi, és igencsak változatos prokarióták, és jellemzőjük a szélsőséges élőhelyekhez kötődő életmód.

A tengerek mélyén feltörő forró vizes kürtők (fekete füstölgők) faunáját is jellemzően ezek teszik ki, amikre aztán rákok, csőférgek, halak, medúzák épülhetnek egyfajta fotoszintézis mentes táplálékláncot alkotva.

A Yellowstone-i savas tavakhoz hasonló élőhelyeket is lakják, ahol a pH gyakran 2-3 körüli (jóformán tömény sav).