Hogy válnak külön az evolúció során az egyes fajok?

#11

Ez részben azért van mert a természetben valójában nincsenek “fajok”. Egyedek és populációk vannak. Mi emberek pedig többnyire a jobb átláthatóság érdekében próbáljuk rendszerezni őket. Ez a “fajnál” sokszor elég nehéz mert ez egy igen képlékeny fogalom. Magasabb rendszertani kategóriákban már jobb a helyzet.

A kutyafajtáknál (igen, nem fajok! Fajták, ez fontos) az a helyzet ,hogy bár genetikailag képesek keveredni mégis vannak méretbeli akadályai, amit te is mondtál. Egy csivava-kaukázusi legfeljebb akkor tud keveredni ha a kau a szuka. Ekkor a megtermékenyítés lehet macerás, de fordított esetben egy csivava szuka ha a párzásba nem akkor a vemhességbe belehalna. Ha a természetben lennének ennyire diverz kutyák nem valószínű ,hogy ennyire könnyen akarnának keveredni. Megjegyzem, elvadult kutyák keverednek farkasokkal de ha jól emlékszem nem csivava féle ölebekről volt szó.

“Lesznek-e pl. az embernek olyan módosulatai (persze ha ki nem pusztulunk addig teljesen), akik már genetikai értelemben új fajt képeznek.”

Természetes úton igen valószínűtlen. Ahoz elszigetelt populációk kellenének (és sok-sok idő) ami pedig nincs mert mindenki keveredik mindenkivel a világon, lásd: ezért tud manapság világot hódítani egy vírus, mert mindenki megy mindenhova. Max a jövőben valami mesterséges úton elképzelhető ,hogy mindenféle “science-fiction” “embereket” hozunk létre, de ennek jelenleg a technológiai korlátok mellett erkölcsi akadályai is vannak.

Ha jól emlékszem, volt egy kísérlet az ELTÉ-n, amikor egy tacskót pároztattak egy nagy termetű kutyával. A tacskó volt a nőstény. Sikerült egyedül megszülnie és rendbe tennie a kölyköket. Túlélte. A kölykök kicsik voltak, de gyorsan nőttek, nagyobbra, mint az anyjuk.

Linket nem tudok adni, mert nem találom az erről szóló cikket.

"De kellett lenni egy pontnak, amikor már nem volt szaporodásra képes a két faj egymással."

Ilyen pont csak akkor van, ha a két populáció valamiért fizikálisan választódik szét és ezért nem szaporodnak egymással. Pedig ekkor még a két populáció ugyanaz a faj.

Ha két ilyen szétválasztott populációból időnként vennénk egy-egy ellenkező nemű egyedet és megpróbálnánk pároztatni, azt látnánk, hogy ezer, százezer, millió év alatt a próbáinkból egyre kisebb eséllyel születne életképes egyed, majd egyre kisebb eséllyel történne egyáltalán megtermékenyülés.

A törzsfejlődésben nincsenek éles vonalak, hogy eddig ez fekete, innentől fehér.

Csak nagyon elmosódott átmenetek vannak, időben, populáció-százalékban stb.

Ahogy tevénk feljebb helyesen írta, a fajok elválasztása is a mi önkényes skatulyázásunk.

Pl. egy shetlandi póni meg egy tengeri vidra párosítása már nulla esélyű, de egy tigris és oroszlán párosítása még nagyon ritkán eredményez nem csak élet- de szaporodóképes utódot is.

A kreacionisták állandóan az ilyen éles határokat meg az egyértelmű fekete és fehér közti középszürkéket keresik, persze hogy nem találják és ez alapján kijelentik, hogy akkor nincs is evolúció. Nincs a fenét. Csak ők értelmezik félre és olyat keresnek, amit az evolúció nem csinál.

#12 (Tevenyereggyarto)

"Ez részben azért van mert a természetben valójában nincsenek “fajok”."

Ebben azért tudomásom szerint nincs egyetértés. Vannak kutatók emellett az álláspont mellett és ellen is. Ernst Mayr például úgy gondolta, ténylegesen léteznek fajok (igaz, ez nem most történt...)

[link]

Amúgy a populációkra is van kismillió definíció, és azokat sem feltétlenül egyszerű lehatárolni.

"Ez a “fajnál” sokszor elég nehéz mert ez egy igen képlékeny fogalom."

Ezzel egyet értek.

"Magasabb rendszertani kategóriákban már jobb a helyzet."

A magasabb rendszertani kategóriákat(!) tudtommal nem nagyon szokták definiálni. (Tehát azt például, hogy milyen csoportokat tekinthetünk törzsnek.) Tudtommal egyféle próbálkozás történt a szintek definiálására: a csoportok kialakulási ideje alapján próbálkoztak vele, de nem nagyon működött a csoportok eltérő evolúciós rátája miatt.

A magasabb szintű rendszertani csoportok definiálása más kérdés, az adott esetben tényleg egyszerűbb lehet, de ott is okozhat nehézséget a homoplázia, a nem egyforma evolúciós ráta és a horizontális géntranszfer.