Akadémikus szinten elfogadott az időtagadás?

"külföldi fizikus barátom"

Netán azért nevezed ennek, mert külföldon fizikai munkát végez?

"külföldi fizikus barátom"

Egy az "angol tudósok" közül.

Én anno olyan történetet is hallottam, hogy a gravitáció addig nem létezett, amíg Newton fel nem fedezte, és állítólag ezt a kijelentést egy fizikus hallgató(!) tette.

Ahhoz, hogy valamiről be tudjuk látni, hogy létezik-e vagy sem, előbb magát a létezést kell definiálni. És hirtelen a filozófiában találjuk magunkat.

Hogy értsd; valaki úgy definiálja a létezés fogalmát, hogy amit meg tudunk fogni, az létezik. Ilyen értelemben például a csillagok nem léteznek. Ha nem tévedek nagyot, a fizika úgy "értelmezi" a létezőt, hogy ami mérhető, az létezik. Már pedig az idő eléggé mérhető.

És mit értenénk az alatt, hogy az idő nem létezik, ha egyszer objektíve mérni tudjuk, a megmaradó mennyiségek értelmezhetőségének, illetve egyáltalán az állandóság fogalmának egyik alapfeltétele, differenciálegyenletek és függvények független változója, valamint még a térrel együtt nem intuitív módon relatív is, és egy külön elmélet tárgyalja mindezt?

Ez valami tudományos sznobizmus lehet. Manapság divatos nagy tételeket, híres tudósokat és elméleteket, meg évezredes hiedelmeket megcáfolni. A lényeg, hogy nagyot szóljon. A tudományban is vannak Kiszel Tündék, csak ott sokkal egyértelműbben meg lehet ezeket ítélni és ki lehet őket szorítani, mert van egy objektív követelmény: a valósággal történő, kvantitatíven mérhető megegyezés, ami nem ízlés dolga, hanem ténykérdés.

Akadémiai körökben az ilyeneket nem veszik komolyan.